A konvergenciajelentésnek ezen a nyelven írt változata nem tartalmazza az összes fejezetet. A teljes jelentés angol nyelven elérhető az EKB honlapján.

1 Bevezetés

A huszonhét uniós tagállamból húsznak már az euro a hivatalos fizetőeszköze. Ez a jelentés a közös valutát még be nem vezetett hét tagállamból hatot, nevezetesen Bulgáriát, Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot, Romániát és Svédországot vizsgálja. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: a Szerződés) alapján ezek az országok vállalták az euro átvételét, tehát arra kell törekedniük, hogy teljesítsék az összes konvergenciakritériumot^[1]. A hetedik tagállam – Dánia – jelezte 1992-ben az Európai Unió Tanácsának (a továbbiakban: az EU Tanácsa), hogy nem áll szándékában részt venni a gazdasági és monetáris unió (GMU) harmadik szakaszában.^[2] Dániáról tehát csak akkor kell konvergenciajelentéseket készíteni, ha kéri. Mivel ilyen kérelem nem érkezett, Dániával nem foglalkozik ez a jelentés.

A jelentés összeállításával az Európai Központi Bank (EKB) a Szerződés 140. cikkében előírt követelményt teljesíti. A 140. cikk rögzíti, hogy az EKB és az Európai Bizottság legalább kétévente egyszer, illetve valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérelmére jelentést tegyen az Európai Unió Tanácsának „az eltéréssel rendelkező tagállamok által a gazdasági és monetáris unió megvalósítására vonatkozó kötelezettségeik teljesítésében megtett előrehaladásról”. Ez a jelentés a kétévenkénti rendszeres ciklus keretében vizsgálja a hat országot. Az Európai Bizottság is készített jelentést, és mindkét jelentés párhuzamosan kerül az EU Tanácsa elé.

Az EKB itt is a korábbi konvergenciajelentéseiben használt keretet alkalmazza. Megvizsgálja, hogy az érintett hat országban megvalósult-e a magas fokú fenntartható konvergencia, hogy a nemzeti jogszabályok összeegyeztethetők-e a Szerződésekkel, valamint a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló jegyzőkönyvvel (a továbbiakban: a KBER és az EKB alapokmánya), továbbá hogy az érintett nemzeti központi bankok (NKB-k) megfelelnek-e az eurorendszerbe való integrálódás jogi követelményeinek.

A gazdasági konvergenciafolyamat vizsgálata erősen függ az értékelést megalapozó statisztikák minőségétől és megbízhatóságától. A statisztikák összeállítását és szolgáltatását nem befolyásolhatják politikai megfontolások vagy beavatkozás. Az EU tagállamainak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a statisztikáik minőségére és megbízhatóságára, az adatok összeállítása során pedig megfelelő fék- és ellensúlyrendszert, valamint statisztikai minimumszabályokat kell alkalmazniuk. Ezek nélkülözhetetlenek a nemzeti statisztikai hivatalok függetlenségének, feddhetetlenségének és elszámoltathatóságának megszilárdításához, valamint a kormányzati pénzügyi statisztikák minőségébe vetett bizalom megerősítéséhez (lásd a 6. fejezetet).

2014. november 4-től minden olyan uniós tagállam számára, amelynél az eltérést hatályon kívül helyezték, kötelezővé vált, hogy legkésőbb az euro bevezetésének időpontjában csatlakozzon az egységes felügyeleti mechanizmushoz (SSM).^[3] Ettől az időponttól kezdve az SSM-mel kapcsolatos valamennyi jog és kötelezettség az adott országra is alkalmazandóvá válik. Ezért rendkívül fontos, hogy a szükséges előkészületek megtörténjenek. Kiemelendő, hogy az euroövezetbe, és ennélfogva az SSM-be belépő bármely tagállam bankrendszere átfogó értékelés hatálya alá kerül.^[4] Jelenleg Bulgária az egyetlen olyan tagállam, amely a bankunióhoz és az árfolyam-mechanizmushoz (ERM II) való egyidejű csatlakozásra tett kötelezettségvállalásával összefüggésben az EKB-val létrejött szoros együttműködés keretében vesz részt az SSM-ben.^[5] A Bolgár Nemzeti Bankkal (Българска народна банка) való szoros együttműködés kerete a szükséges felügyeleti és jogszabályi előfeltételek teljesítését követően 2020. október 1-jén lépett hatályba. Az EKB ettől az időponttól átvette a felelősséget i. Bulgária jelentős intézményeinek közvetlen felügyeletéért, ii. minden felügyelt szervezetre vonatkozó közös eljárásokért, valamint iii. a kevésbé jelentős intézmények felügyeletéért, amelyek felügyeletét továbbra is a nemzeti felügyelet végzi. Az EKB bankfelügyelete és a Българска народна банка (Bolgár Nemzeti Bank) igen szorosan együttműködött az illetékes nemzeti hatóság SSM-be történő zökkenőmentes integrációjának biztosítása érdekében.^[6]

Ez a jelentés az alábbiak szerint épül fel. A 2. fejezet a gazdasági és jogi konvergencia vizsgálata során alkalmazott feltételrendszert mutatja be. A 3. fejezet horizontális áttekintést ad a gazdasági konvergencia legfontosabb aspektusairól. A 4. fejezet országonkénti összefoglalói ismertetik a gazdasági és a jogi konvergencia vizsgálatának főbb eredményeit. Az 5. fejezet részletesebben vizsgálja egyenként a hat uniós tagállam gazdasági konvergenciájának helyzetét. A 6. fejezet a konvergenciamutatókat tekinti át az összeállításukhoz alkalmazott statisztikai módszertannal együtt. Végül a 7. fejezet a vizsgált tagállamok nemzeti jogszabályainak, így NKB-ik statútumának a Szerződés 130. és 131. cikkével való összeegyeztethetőségét vizsgálja.

2 Az elemzés keretei

2.1 Gazdasági konvergencia

Az EKB közös elemzési keretet használva vizsgálja az eurót bevezetni szándékozó EU-tagállamok gazdasági konvergenciájának helyzetét. Ez az Európai Monetáris Intézet (EMI) és az EKB valamennyi konvergenciajelentésében egységesen alkalmazott közös szerkezet egyrészt a Szerződés rendelkezésein alapul, amelyeket az EKB az árak, a költségvetési egyenleg és a GDP-arányos államadósság, az árfolyamok és a hosszú távú kamatlábak alakulása, valamint más, a gazdasági integráció és konvergencia szempontjából releváns tényezők vizsgálatában alkalmaz, másrészt több, a fenntartható konvergencia részletesebb vizsgálatára alkalmasnak tartott visszatekintő és a jövőre vonatkozó gazdasági mutatót is tartalmaz. A keretrendszer néhány elemét idővel továbbfejlesztették. Az érintett tagállam mindezen tényezőkön alapuló vizsgálata szintén fontos információkkal szolgál annak biztosítása érdekében, hogy az euroövezetbe való integrációja jelentősebb nehézségek nélkül folytatódjon. Az alábbi 1–5. keretes írások áttekintik a jogi rendelkezéseket, és bemutatják azokat a módszertani részleteket, amelyek alapján az EKB az említett rendelkezéseket alkalmazza.

A folyamatosság és az egyenlő elbánás biztosítása érdekében e jelentés az EKB korábbi jelentéseiben megfogalmazott elveken alapul. Kiemelendő az EKB-nak a konvergenciakritériumok alkalmazásakor használt néhány irányelve. Először is, az egyes kritériumok szigorúan értelmezendők és alkalmazandók, mivel céljuk elsősorban az, hogy az euroövezethez kizárólag olyan tagállamok csatlakozhassanak, amelyek gazdasági helyzete lehetővé teszi az árstabilitás fenntartását és az övezet koherenciájának megőrzését. Másodszor, a konvergenciakritériumok összefüggő, egységes csomagot képeznek, és valamennyit teljesíteni kell. A Szerződés egyenlő alapon sorolja fel a kritériumokat, és nem rangsorolja azokat. Harmadszor, a konvergenciakritériumokat a tényleges adatok és nem előrejelzések alapján kell teljesíteni. Negyedszer, a konvergenciakritériumok alkalmazásában következetesen, átláthatóan és egyszerűen kell eljárni. Ezenkívül a konvergenciakritériumoknak való megfelelés mérlegelésekor lényeges tényező a fenntarthatóság, mivel a konvergenciát tartósan kell elérni, nem csak egy adott időpontban. Az országvizsgálatok ezért részletesen foglalkoznak a konvergencia fenntarthatóságával.

Az érintett országok gazdaságának alakulását e tekintetben az elmúlt tízéves időszakra visszatekintve vizsgáljuk. Így jobban meghatározható, hogy a jelenlegi eredmények milyen mértékben erednek valódi strukturális átalakításokból, ezáltal biztosabban meg lehet ítélni a gazdasági konvergencia fenntarthatóságát.

Ezen túlmenően egy előretekintő perspektívát is alkalmazunk a megfelelő mértékben. Ebben az összefüggésben különös figyelmet szentelünk annak, hogy a kedvező gazdasági folyamatok fenntarthatósága elsősorban azon múlik, sikerül-e megfelelő és tartós gazdaságpolitikai válaszokat adni a jelenlegi és a jövőbeli kihívásokra. Az erős gazdaságirányítás, a szilárd intézmények és a fenntartható államháztartás ugyancsak alapvető fontosságúak az árstabilitás és a kibocsátás fenntartható növekedésének támogatásában közép- és hosszú távon. Mindent egybevetve hangsúlyozzuk, hogy a gazdasági konvergencia fenntarthatóságának biztosítása egyaránt függ egy kedvező kiinduló helyzet elérésétől, szilárd intézmények meglététől, a válságokkal szembeni ellenálló képességtől és az euro bevezetése után folytatott megfelelő politikáktól.

Az egységes elemzési keretet egyenként alkalmaztuk a vizsgált hat EU-tagállamra. Az egyes tagállamok teljesítményére összpontosító vizsgálatokat a Szerződés 140. cikkében foglaltakkal összhangban külön-külön kell figyelembe venni.

A konvergenciajelentést érintő statisztikai adatgyűjtés lezárásának időpontja 2024. június 19. volt. A konvergenciakritériumok alkalmazásához felhasznált statisztikai adatokat az Európai Bizottság szolgáltatja (lásd a 6. fejezetet, valamint a táblázatokat és ábrákat), az árfolyamok és a hosszú távú kamatlábak esetében az EKB-val együttműködve. Az Európai Bizottsággal egyetértésben, a referencia-időszak mind az árstabilitási kritérium, mind a hosszú távú kamatláb-kritérium tekintetében a 2023 júniusa és 2024 májusa közötti időszak. Az árfolyamokra vonatkozóan a referencia-időszak 2022. június 20-tól 2024. június 19-ig tart. A fiskális pozíciók historikus adatai a 2023-ig terjedő időszakot fedik le. Számításba vettünk továbbá különféle forrásokból származó előrejelzéseket és egyéb, a konvergencia fenntarthatóságára vonatkozó előretekintő vizsgálat szempontjából lényeges információkat. Az Európai Bizottság 2024. tavaszi gazdasági előrejelzését és a riasztási mechanizmus keretében készült 2024. évi jelentését (Alert Mechanism Report) – amelyeket jelentésünk készítésekor ugyancsak figyelembe vettünk – 2024. május 15-én, illetve 2023. november 21-én tették közzé. Ezt a jelentést 2024. június 21-én fogadta el az EKB Általános Tanácsa.

Ez a konvergenciajelentés az Oroszország által Ukrajnával szemben folytatott agresszív háború konvergenciaértékelésre gyakorolt hatását is figyelembe veszi. 2021-ben az energiaárak – különösen a gázé – már igen erőteljes emelkedésnek indultak, részben amiatt, hogy Oroszország korlátozta az Európába irányuló gázszállítást. Ezt követően, 2022 februárjának végén Ukrajna Oroszország általi megszállása tovább fokozta az energia- és élelmiszerárak emelkedését, ami jelentős költségvetési nyomást, kereskedelmi zavarokat és fokozott bizonytalanságot okozott egy olyan időszakban, amikor az Unió még mindig nem heverte ki a Covid19-világjárvány hatásait. A többi országnál is nagyobb mértékben érintette a válság az alapvetően az orosz energiaellátásra berendezkedett és Oroszországgal erősebb korábbi kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező országokat. Az eltelt idő rövidségére tekintettel egyelőre nem könnyű határozott következtetéseket levonni a közép- és hosszú távú konvergenciapályára gyakorolt hatásokról, amelyek az Oroszország Ukrajna elleni háborújának jövőbeli alakulásától és a további geopolitikai fejleményektől is függenek. A konvergenciaértékelés előretekintő részét ezért a szokásosnál nagyobb mértékű bizonytalanság jellemzi.

Az árak alakulására vonatkozó jogi rendelkezéseket és az EKB általi alkalmazásukat az 1. keretes írás ismerteti.

A 2023 júniusa és 2024 májusa közötti 12 hónapos referencia-időszak átlagos HICP inflációs rátáját annak tükrében tekintettük át, hogy árstabilitás szempontjából miként teljesített az adott ország gazdasága az elmúlt tíz évben. Mindez lehetővé teszi az áralakulási folyamatok fenntarthatóságának részletes vizsgálatát az adott országban. Ebben a vonatkozásban a monetáris politika orientációjára fordítottunk figyelmet, különösen arra, hogy a monetáris hatóságok elsősorban az árstabilitás elérésére és fenntartására koncentrálnak-e, valamint azt is néztük, hogy a gazdaságpolitika más területei hogyan járulnak hozzá e cél megvalósításához. Azt is figyelembe vettük, hogy a makrogazdasági környezet mennyiben segíti az árstabilitás elérését. Az árak alakulását a kínálati és keresleti feltételek fényében vizsgáltuk, olyan tényezőkre összpontosítva, mint a fajlagos munkaerőköltségek és az importárak, továbbá más releváns árindexek tendenciáit is figyelembe vesszük. Előretekintve képet adunk az elkövetkező évek várható inflációs kilátásairól, beleértve jelentős nemzetközi szervezetek és piaci szereplők előrejelzéseit. Ezenkívül olyan intézményi és strukturális szempontok is megtárgyalásra kerülnek, amelyek lényegesek az árstabilitást elősegítő környezetnek az euro bevezetése utáni fenntartása szempontjából.

A 2. keretes írás ismerteti a fiskális folyamatokra vonatkozó jogi rendelkezéseket és azok EKB általi alkalmazását, eljárási kérdésekkel együtt.

A 2023-as referenciaév eredményeinek az államháztartás fenntarthatósága szerinti értékelése a vizsgált ország utolsó tízéves teljesítményén alapul. Először a deficitráta vizsgálatára kerül sor. Megjegyzendő, hogy egy ország éves deficitrátájának változását jellemzően többféle háttértényező befolyásolja. Ezek a hatások két csoportra oszthatók: „ciklikus hatások”, amelyek azt tükrözik, hogyan reagálnak a hiányok a gazdasági ciklus változásaira, valamint „nem ciklikus hatások”, amelyek gyakran a fiskális politikához való szerkezeti vagy állandó alkalmazkodást tükrözik. A jelentésben számszerűsített nem ciklikus hatások azonban nem tükrözik szükségszerűen és maradéktalanul a fiskális pozíciók szerkezeti változását, ugyanis a költségvetési egyenleget átmenetileg befolyásoló olyan hatásokat is magukban foglalnak, amelyek akár gazdaságpolitikai intézkedések, akár különleges tényezők nyomán adódhatnak.

A következő lépésben az államadósság-mutató referencia-időszakbeli alakulásának, valamint az azt megalapozó tényezőknek a vizsgálatára kerül sor. E tényezők a nominális GDP-növekedés és a kamatlábak közötti különbség, az elsődleges egyenleg és a hiány-adósság kiigazítás. Ez a nézőpont további információkat nyújthat arról, hogy a makrogazdasági környezet – különösen a növekedés és a kamatlábak eredője – milyen mértékben befolyásolta az adósság dinamikáját. Vizsgáljuk továbbá az államadósság szerkezetét, különös tekintettel a rövid lejáratú és devizaadósságok arányára, valamint ezek alakulására. Ezeket az arányokat az adósságráta jelenlegi szintjével összevetve rámutathatunk, mennyire érzékenyek a költségvetési egyensúlyok az árfolyamok és a kamatlábak változásaira.

A 2020–2023-as időszakra vonatkozóan aktiválták az EU Stabilitási és Növekedési Paktumának általános mentesítési rendelkezését. Ez lehetővé tette az egyes országok számára, hogy a Paktum keretében megtegyék a szükséges szakpolitikai koordinációs intézkedéseket a világjárvány és Ukrajna Oroszország általi inváziója kapcsán, ami lehetővé tette az egyébként alkalmazandó költségvetési követelményektől való eltérést.

2024 áprilisában hatályba lépett az átalakított Stabilitási és Növekedési Paktum, amely megváltoztatta az adósságalapú, túlzott hiány esetén követendő eljárás megindítására vonatkozó szabályokat. A megreformált szabályok célja az államadósság fenntarthatóságának és a költségvetési politika anticiklikus jellegének biztosítása, a költségvetési politikák hangsúlyosabban középtávú megközelítése, és egyebek mellett a keretrendszer iránti fokozott nemzeti felelősségvállalás elősegítése. A szabályok megfogalmazásában azt is figyelembe vették, hogy a reformok, a beruházások és a költségvetési fenntarthatóság kölcsönösen erősíthetik egymást, ezért ösztönözni kell őket. Végezetül, a szabályok alkalmazásának célja a hatékonyabb végrehajtás biztosítása.^[12] Míg a hiányalapú túlzotthiány-eljárás megindítására vonatkozó szabályok lényegében változatlanok maradnak, az adósságalapú túlzott hiány esetén követendő eljárás megindítására vonatkozó szabályok a 2. keretes írás szerint módosulnak. A 2023-as eredmények alapján azonban 2024-ben nem indítottak túlzotthiány-eljárást, mert a nemzeti költségvetési-strukturális terveket – a megreformált uniós költségvetési keret részeként – csak 2024 őszén teszik közzé, amelyek a 2025-től kezdődő költségvetési stratégiákra vonatkoznak.

Az előretekintő perspektívára áttérve az Európai Bizottság 2024–2025-re vonatkozó legújabb előrejelzéseit és az adósság fenntarthatóságával kapcsolatos hosszú távú kihívások értékelését vizsgáljuk. E körbe tartoznak különösen a költségvetési egyenlegek és az adósságráták kilátásai a jelenlegi költségvetési politikák tükrében. Hangsúlyozzuk továbbá a költségvetési pozíciók és a konszolidáció széles területei fenntarthatóságának hosszú távú kihívásait, különösen a felosztó-kirovó állami nyugdíjrendszerek tekintetében, figyelembe véve a demográfiai folyamatokat és a kormány által vállalt függő kötelezettségeket. A korábbi jelentésektől eltérően az értékelés nem terjed ki az országok éves konvergenciaprogramokban foglalt középtávú költségvetési terveire, ugyanis az új költségvetési szabályok értelmében az országok a 2024. szeptember 20. körül esedékes nemzeti költségvetési és strukturális terveik részeként határozzák meg részletes középtávú költségvetési terveiket. Ezeknek a terveknek a nettó kiadások alakulását legalább négyéves időszakra vonatkozóan bemutatniuk, és 2025-től kezdődően vázolják a kormányzati költségvetési stratégiákat.

A 3. keretes írás az árfolyamok alakulására vonatkozó jogi rendelkezéseket és EKB általi alkalmazásukat ismerteti.

Az ERM II-ben történő részvétel és az euróval szembeni nominális árfolyam vizsgált időszakbeli alakulása mellett röviden áttekintjük a jelenlegi árfolyam fenntarthatóságára utaló adatokat. Mindezek a reáleffektív árfolyamok, valamint a fizetési mérleg folyó fizetési, tőke- és pénzügyi mérlegének alakulásából származnak. Vizsgáljuk továbbá a bruttó külső adósságállomány és a nettó nemzetközi befektetési pozíció hosszabb távú alakulását. Az árfolyamok változásáról szóló szakaszban figyelembe veszünk még olyan mutatókat is, amelyek az adott ország euroövezetbe való integrálódásának mértékét jelzik. Ezt a külkereskedelmi (export és import) és a pénzügyi integráció szempontjából egyaránt értékeljük. Végezetül az árfolyam-alakulásról szóló rész bemutatja, hogy – adott esetben – a vizsgált ország a kétéves referencia-időszak alatt részesült-e központi banki likviditási segítségben vagy fizetésimérleg-támogatásban. A tényleges és elővigyázatossági segítségnyújtást egyaránt figyelembe vesszük.

A 4. keretes írás a hosszú távú kamatlábak alakulására vonatkozó jogi rendelkezéseket és az EKB általi alkalmazásukat ismerteti.

A fentiekben említetteknek megfelelően a Szerződés kifejezetten hivatkozik a „konvergencia tartósságára”, amely a hosszú távú kamatlábak szintjében tükröződik. A 2023 júniusa és 2024 májusa közötti referencia-időszak folyamatait ezért az elmúlt tíz esztendő (vagy azon időszak, amelyről adataink vannak) hosszú távú kamatlábainak pályája, valamint az euroövezeti hosszú távú kamatlábak átlagától való eltérés alapján vizsgáljuk. A referencia-időszak során az euroövezeti átlagos hosszú távú kamatláb részben több euroövezeti ország magas országspecifikus kockázati felárait tükrözhette, ezért az euroövezeti AAA hosszú távú államkötvényhozam (vagyis az AAA besorolású euroövezeti országokat tartalmazó euroövezeti AAA hozamgörbe hosszú távú hozama) összehasonlítási célra is figyelembe vételre kerül. Az elemzés háttereként ez a jelentés a pénzügyi piac méretéről és fejlődéséről is információkkal szolgál. Mindez három különböző mutatón (a nem pénzügyi vállalatok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok állománya, tőzsdei kapitalizáció, valamint az MPI-k belföldi nem pénzügyi magánszektornak nyújtott hitelei) alapul, amelyek együttesen mutatják a pénzügyi piacok nagyságát.

Végezetül, a Szerződés 140. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy e jelentés számos más releváns tényezőt is vegyen figyelembe (lásd az 5. keretes írást). E tekintetben a Szerződés 121. cikkének (6) bekezdésével összhangban 2011. december 13-án megerősített gazdaságirányítási keretrendszer lépett életbe, amelynek célja a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolásának és az EU-tagállamok gazdasági teljesítményei hosszan tartó konvergenciájának biztosítása. Az alábbi 5. keretes írás röviden ismerteti ezeket a jogi rendelkezéseket, valamint azt, hogy a konvergencia EKB által lefolytatott vizsgálata miként kezeli a fent említett további tényezőket.

2.2 A nemzeti jogszabályok összeegyeztethetősége a Szerződésekkel

2.2.1 Bevezetés

A Szerződés 140. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi az EKB-t (és az Európai Bizottságot), hogy legalább kétévenként egyszer, vagy valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérésére az eltéréssel rendelkező tagállamok által a gazdasági és monetáris unió elérése érdekében megtett előrehaladásról jelentést tegyen a Tanács részére. Ezeknek a jelentéseknek tartalmazniuk kell valamennyi, eltéréssel rendelkező tagállam nemzeti jogszabályainak (beleértve NKB-juk alapokmányát) a Szerződés 130. és 131. cikkével és az Alapokmány vonatkozó cikkeivel való összeegyeztethetőségének vizsgálatát. Az eltéréssel rendelkező tagállamoknak a Szerződésből fakadó e kötelezettségét „jogi konvergenciának” is nevezzük.

A jogi konvergencia vizsgálata során az EKB tevékenysége nem korlátozódik a nemzeti jogszabályok betű szerinti formai vizsgálatára. Azt is mérlegelheti, hogy a vonatkozó rendelkezések végrehajtása összhangban áll-e a Szerződések és az Alapokmány szellemével. Az EKB különösen az arra mutató jelek miatt ad hangot aggodalmának, ha nyomás nehezedik bármely tagállam NKB-jának döntéshozó szerveire, ami ellentétes lenne a Szerződés szellemiségével a központi bankok függetlenségét illetően.

Az EKB azt is szükségesnek tekinti, hogy az NKB-k döntéshozó szerveinek működése zökkenőmentes és folyamatos legyen. Ebben a vonatkozásban a tagállami hatóságokat kötelezettség terheli különösen az ahhoz szükséges intézkedések megtételére vonatkozóan, hogy az NKB döntéshozó szervein belüli pozíció megüresedése esetén biztosítsák az utód időben történő kinevezését.^[15]

Az EKB a tagállam nemzeti jogszabályainak a Szerződéssel és az Alapokmánnyal való összeegyeztethetőségére vonatkozó kedvező végleges értékelés megadása előtt szorosan figyelemmel fogja kísérni az összes fejleményt.

Eltéréssel rendelkező tagállamok és a jogi konvergencia

Bulgária, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország, Románia és Svédország – amelyek nemzeti jogszabályait e jelentés vizsgálja – eltéréssel rendelkező tagállami státuszban vannak, azaz még nem vezették be az eurót. Svédország számára az eltéréssel rendelkező tagállami státuszt a Tanács egy 1998. májusi határozata teremtette meg.^[16] A többi tagállam tekintetében a csatlakozás feltételeiről szóló okmányok 4.^[17] és 5.^[18] cikkei rendelkeznek arról, hogy ezen tagállamok a csatlakozás időpontjától kezdődően a Szerződés 139. cikke értelmében eltéréssel rendelkező tagállamként vesznek részt a gazdasági és monetáris unióban.

Ez a jelentés nem vonatkozik Dániára, amely különleges státuszú tagállam, és még nem vezette be az eurót. A Szerződésekhez csatolt, egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről szóló 16. jegyzőkönyv úgy rendelkezik, hogy tekintettel a dán kormány 1993. november 3-i, a Tanácshoz címzett bejelentésére, Dánia mentességben részesül, és az eltérés megszüntetésére irányuló eljárás csak Dánia kérésére kezdődik meg. Mivel a Szerződés 130. cikke vonatkozik Dániára, a Danmarks Nationalbank köteles teljesíteni a központi banki függetlenség követelményeit. Az EMI 1998-as konvergenciajelentése megállapította, hogy ez a követelmény teljesült. Dánia konvergenciája e különleges státusz miatt 1998 óta nem került vizsgálatra. Egészen addig nem szükséges gondoskodni a Danmarks Nationalbank eurorendszerbe történő jogi integrálásáról, és nem szükséges a dán jogszabályokat módosítani, amíg Dánia nem értesíti a Tanácsot arról, hogy be kívánja vezetni az eurót.

A jogi konvergencia vizsgálatának célja, hogy megkönnyítse a Tanács arra vonatkozó döntését, hogy melyik tagállamok teljesítik „a gazdasági és monetáris unió megvalósítására vonatkozó kötelezettségeiket” (a Szerződés 140. cikkének (1) bekezdése). Jogi téren ezek a feltételek különösen a központi banki függetlenségre és az NKB-knak az eurorendszerbe való jogi integrálódására vonatkoznak.

A jogi értékelés felépítése

A jogi értékelés összességében az EKB és az EMI jogi konvergenciáról szóló korábbi jelentéseinek keretét követi.^[19]

A nemzeti jogszabályok összeegyeztethetősége a 2024. március 27. előtt elfogadott jogszabályokra tekintettel kerül elemzésre.

2.2.2 A jogi alkalmazkodás mértéke

Jogi alkalmazkodás területei

Azon területek azonosítása céljából, ahol a nemzeti jogszabályok módosításra szorulnak, a következő kérdések kerültek megvizsgálásra:

• összeegyeztethetőség a Szerződésnek (130. cikk) és az Alapokmánynak (7. és 14.2 cikk) az NKB-k, az NKB-k döntéshozó szerveinek tagjai és az NKB-k elnökei függetlenségéről szóló rendelkezéseivel;
• összeegyeztethetőség a titoktartásról szóló rendelkezésekkel (az Alapokmány 37. cikke);
• összeegyeztethetőség a monetáris finanszírozás (a Szerződés 123. cikke) és a kiváltságos hozzáférés (a Szerződés 124. cikke) tilalmával;
• összeegyeztethetőség az euro uniós jog által előírt, egységes írásmódjával; valamint
• az NKB-k eurorendszerbe történő jogi integrációja (különösen az Alapokmány 12.1 és 14.3 cikke alapján).

„Összeegyeztethetőség” vagy „harmonizáció”

A Szerződés 131. cikke megköveteli, hogy a nemzeti jogszabályok „összeegyeztethetők” legyenek a Szerződésekkel és az Alapokmánnyal, ezért bármilyen összeegyeztethetetlenséget orvosolni kell. Sem a Szerződések és az Alapokmány nemzeti jogszabályokkal szembeni elsőbbsége, sem az összeegyeztethetetlenség jellege nem befolyásolja ezt a kötelezettséget.

A nemzeti jogszabályok „összeegyeztethetőségének” követelménye nem azt jelenti, hogy a Szerződés megkövetelné az NKB-k alapokmányának egymással vagy az Alapokmánnyal való „harmonizációját”. Nemzeti sajátosságok továbbra is létezhetnek, amennyiben azok nem sértik az EU-nak a monetáris ügyek területén visszavonhatatlanul biztosított hatáskörtét. Az Alapokmány 14.4 cikke lehetővé teszi az NKB-k számára, hogy az Alapokmányban meghatározott feladatokon kívül más feladatokat is ellássanak, amennyiben azok nem akadályozzák a KBER céljait és feladatait.^[20] Az NKB-k alapokmányában az ilyen további feladatokat lehetővé tevő rendelkezések egyértelmű példaként szolgálnak azon körülményekre, amikor a különbségek megmaradhatnak. Az „összeegyeztethető” szó inkább azt jelzi, hogy a nemzeti jogszabályokat és az NKB-k alapokmányát módosítani kell annak érdekében, hogy kiküszöböljék a Szerződésekkel és az Alapokmánnyal szemben fennálló következetlenségeket, és biztosítsák az NKB-k KBER-be való szükséges mértékű integrálódását. Különösen azokat a rendelkezéseket kell módosítani, amelyek valamely NKB-nak a Szerződésben meghatározott függetlenségét és a KBER szerves részeként betöltött szerepét sértik. Ennek elérése érdekében nem elegendő kizárólag arra támaszkodni, hogy az uniós jog elsőbbséget élvez a nemzeti jogszabályokkal szemben.

A Szerződés 131. cikkében szereplő kötelezettség csak a Szerződések és az Alapokmány rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlenségre terjed ki. Ugyanakkor a módosítás e konvergenciajelentésben vizsgált területei szempontjából releváns másodlagos uniós joggal nem összeegyeztethető nemzeti jogszabályokat összhangba kell hozni a megfelelő másodlagos joggal. A közösségi jog elsőbbsége nem befolyásolja a nemzeti jogszabályok módosítására vonatkozó kötelezettséget. Ez az általános követelmény nem csupán a Szerződés 131. cikkéből, hanem az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatából^[21] is származik.

Sem Szerződések, sem az Alapokmány nem írja elő, milyen módon kell a nemzeti jogszabályokat adaptálni. Az összeegyeztethetőség így az uniós jogba ütköző nemzeti jogszabályok megszüntetésével, a Szerződésekre és az Alapokmányra való hivatkozással, vagy kivételesen azok rendelkezéseinek átvételével és a származási helyükre való hivatkozással valósítható meg, a következő fenntartásokkal:

Alapvetően kerülni kell a tagállam jogrendjében közvetlenül alkalmazandó uniós jog vonatkozó rendelkezéseinek azonos nyelven történő megismétlését^[22]. Az egyszerű reprodukálás mind az alkalmazandó rendelkezések jogi természetét és eredetét, mind a hatálybalépésük időpontját illetően bizonytalanságot okozhat. Ez nem felelne meg az uniós jognak a közösség egészére kiterjedően egységes alkalmazása és értelmezése elvének^[23]. Ráadásul, ha egy nemzeti rendelkezés a vonatkozó uniós rendelkezéstől eltérő nyelvezetet használ, azzal saját szabályozási tartalmat hoz létre. A Szerződés 2. cikkének (1) bekezdése szerint az Unió kizárólagos monetáris politikai hatáskörével ellentétes, hogy a tagállamok olyan rendelkezéseket fogadjanak el, amelyek céljukat és tartalmukat tekintve az euro mint közös valuta használatára vonatkozó jogi szabályokat állapítanak meg, kivéve, ha a tagállamokat erre felhatalmazzák^[24]. Ebben az összefüggésben a monetáris politika fogalma nem korlátozódik annak operatív végrehajtására, ami a Szerződés 127. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése szerint az eurorendszer egyik alapvető feladata. Van ennek egy szabályozási dimenziója is, amelynek célja az euro mint közös valuta státuszának garantálása^[25].

Kivételes esetben a koherencia biztosítása és annak érdekében, hogy az érintettek számára érthetővé váljanak, a tagállam jogrendjében közvetlenül alkalmazandó uniós jog vonatkozó rendelkezéseinek azonos nyelven történő megismétlése is alkalmazható. Az uniós jog közvetlenül alkalmazandó rendelkezéseinek átvételét lehetővé tevő különleges helyzetben a rendelkezéseket pontosan át kell venni, és a szövegezés nem módosítható.^[26] Az érintett rendelkezéseket ráadásul csak a kivételes körülmények által indokolt mértékben szabad átvenni. Nem állnak fenn ilyen kivételes körülmények azonban, ha az uniós jog közvetlenül alkalmazandó rendelkezései kellően koherensek és átfogóak, ami szükségtelenné teszi azok nemzeti jogban való megismétlését vagy tükrözését^[27]. Ha az uniós jog közvetlenül alkalmazandó rendelkezései csak a nemzeti jog által szabályozott területek szempontjából relevánsak, a nemzeti jognak ezekre a rendelkezésekre nem kell hivatkoznia. Amennyiben a nemzeti jog a fenti okokból kénytelen megismételni az uniós jog közvetlenül alkalmazandó rendelkezéseit, ezt kifejezett módon kell tennie. Világossá kell tennie, hogy rendelkezései vagy „összhangban” vannak az uniós jog vonatkozó rendelkezéseivel, vagy „megfelelnek” annak, hogy azokat csupán a nemzeti jog tágabb összefüggésbe helyezése érdekében ismétli meg, vagy „nem érintik” az uniós jog vonatkozó rendelkezéseit, ha a nemzeti hatóság olyan fennmaradó hatásköröket gyakorol, amelyek túlmutatnak a KBER-ben és az eurorendszerben gyakorolt hatáskörökön^[28].

A nemzeti jogszabályoknak a Szerződésekkel és az Alapokmánnyal való összeegyeztethetősége megvalósításának és fenntartásának eszközeként továbbá az uniós intézmények és a tagállamok kötelesek konzultálni az EKB-val az annak hatáskörébe tartozó jogszabálytervezetekről a Szerződés 127. cikkének (4) bekezdése és 282. cikkének (5) bekezdése, valamint az Alapokmány 4. cikke alapján. A nemzeti hatóságoknak az Európai Központi Bankkal a jogszabálytervezetekről folytatott konzultációjáról szóló, 1998. június 29-i 98/415/EK tanácsi határozat^[29] kifejezetten előírja a tagállamok számára, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket e kötelezettség teljesítésének biztosítására.

2.2.3 Az NKB-k függetlensége

A központi banki függetlenséget illetően az EU-hoz 2004-ben, 2007-ben, illetve 2013-ban csatlakozott tagállamok nemzeti jogszabályait úgy kellett módosítani, hogy összhangban legyenek a Szerződés és az Alapokmány vonatkozó rendelkezéseivel, és 2004. május 1-jén, 2007. január 1-jén, illetve 2013. július 1-jén már hatályosak legyenek.^[30] A szükséges módosításokat Svédország a KBER 1998. június 1-jei létrehozásának idejére volt köteles hatályba léptetni.

A központi banki függetlenség

Az EMI 1995 novemberében listát állított össze a központi banki függetlenség azon ismérveiről (amelyeket később az 1998. évi konvergenciajelentése írt le részletesen), amelyek akkor a tagállamok nemzeti jogszabályai vizsgálatának alapját képezték, különös tekintettel az NKB-k alapokmányára. A központi banki függetlenség fogalma többféle, önmagában is értékelendő függetlenséget foglal magában: így a működési, intézményi, személyi és pénzügyi függetlenséget. A központi banki függetlenség e szempontjainak elemzése az utóbbi néhány évben tovább finomodott az EKB által elfogadott véleményekben. Az eltéréssel rendelkező tagállamok nemzeti jogszabályai, illetve a Szerződések és az Alapokmány közötti konvergencia mértékét e szempontok alapján értékelik.

Működési függetlenség

A központi banki függetlenség önmagában nem végcél, hanem eszköz egy olyan cél eléréséhez, amelyet világosan meg kell határozni, és amelynek minden más célkitűzés felett kell állnia. A működési függetlenség megkívánja, hogy minden egyes NKB elsődleges célkitűzése világosan és jogilag egyértelműen meghatározott módon legyen kifejtve, valamint, hogy a Szerződésben megállapított elsődleges célkitűzéssel, az árstabilitással teljes összhangban legyen. E cél elérését szolgálja, ha az NKB-kat ellátják minden szükséges erőforrással és eszközzel e célkitűzés bármely más hatóságtól függetlenül való elérése érdekében. A Szerződésnek a központi banki függetlenségre vonatkozó követelménye azt az általános nézetet tükrözi, hogy az árstabilitás elsődleges célkitűzését legjobban egy teljesen független, pontosan megfogalmazott felhatalmazással bíró intézmény szolgálja. A központi banki függetlenségnek teljes mértékben megfelel az, hogy az NKB-k döntéseikért felelősségre vonhatóak, ami fontos szempont a független státuszukba vetett bizalom elősegítéséhez. Ez együtt jár az átláthatósággal és a harmadik felekkel folytatott párbeszéddel.

Ami az időzítést illeti, a Szerződés nem egyértelmű abban a tekintetben, hogy az eltéréssel rendelkező tagállamok NKB-i mikor kötelesek megfelelni a Szerződés 127. cikkének (1) bekezdésében és 282. cikkének (2) bekezdésében, valamint az Alapokmány 2. cikkében meghatározott elsődleges árstabilitási célnak. Azon tagállamok esetében, amelyek az eurónak az EU-ban történő bevezetését követően csatlakoztak az EU-hoz, nem egyértelmű, hogy ez a kötelezettség a csatlakozás vagy az euro bevezetésének időpontjától áll-e fenn. Jóllehet a Szerződés 127. cikkének (1) bekezdése nem vonatkozik az eltéréssel rendelkező tagállamokra (lásd a Szerződés 139. cikke (2) bekezdésének c) pontját), az Alapokmány 2. cikke azonban igen (lásd az Alapokmány 42.1 cikkét). Az EKB álláspontja szerint az NKB-k azon kötelezettsége, hogy az árstabilitást elsődleges célkitűzésként kezeljék, 1998. június 1-jétől áll fenn Svédország esetében, és 2004. május 1-jétől, 2007. január 1-jétől, illetve 2013. július 1-jétől az EU-hoz e napokon csatlakozott tagállamok esetében. Ennek alapja az a tény, hogy az EU egyik vezérelve, nevezetesen az árstabilitás (a Szerződés 119. cikke) az eltéréssel rendelkező tagállamokra vonatkozóan is érvényes. Ezen álláspontnak ugyancsak alapját képezi a Szerződés azon célkitűzése, hogy minden tagállam köteles törekedni a makrogazdasági konvergenciára, beleértve az árstabilitást; ezzel a szándékkal készülnek az EKB és az Európai Bizottság rendszeres jelentései. Ez a következtetés a központi banki függetlenség megteremtése mögött húzódó okokon is alapul, amely függetlenség csak akkor indokolt, ha az árstabilitás átfogó célkitűzése elsőbbséget élvez.

E jelentés országértékelései e következtetéseken alapulnak az eltéréssel rendelkező tagállamok NKB-inak arra vonatkozó kötelezettsége tekintetében, hogy mely időponttól kell az árstabilitást elsődleges célként kezelniük.

Intézményi függetlenség

Az intézményi függetlenséget a Szerződés 130. cikke és az Alapokmány 7. cikke jeleníti meg. Ez a két cikk tiltja, hogy az NKB-k és döntéshozó szerveik tagjai utasításokat kérjenek, vagy fogadjanak el uniós intézményektől vagy szervektől, bármely tagállam kormányától vagy bármely egyéb szervtől. Ugyancsak tiltott, hogy az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek, valamint a tagállamok kormányai megpróbálják befolyásolni az NKB-k döntéshozó szerveinek azon tagjait, akiknek döntései hatással lehetnek az NKB-k KBER-rel kapcsolatos feladatainak elvégzésére. Ahhoz, hogy nemzeti jog tükrözze a Szerződés 130. cikkét és az Alapokmány 7. cikkét, mindkét tilalmat tartalmaznia kell, mégpedig azok alkalmazási körük szűkítése nélkül.^[31] Annak elismerése, hogy a központi bankok ilyen függetlenséggel bírnak, nem jelenti minden jogi norma alóli mentesítésüket, vagy bármilyen fajta jogszabállyal szembeni védettségüket.^[32]

Függetlenül attól, hogy egy NKB-t állami tulajdonú különleges közjogi intézményként vagy egyszerű részvénytársaságként alapítanak meg, fennáll annak a kockázata, hogy tulajdonosa – ezen a jogcímen – befolyást gyakorol a KBER-rel kapcsolatos feladatokhoz kapcsolódó döntéshozatalra.^[33] Ez a befolyás, függetlenül attól, hogy azt részvénytulajdonosi jogokon keresztül vagy más módon gyakorolják, hatással lehet az NKB függetlenségére, ezért azt jogszabály útján korlátozni kell.

A központi banki tevékenység jogi keretének stabil, hosszú távú alapot kell biztosítania a központi bank működése számára. Az NKB intézményi felépítésében bekövetkező, az NKB szervezeti vagy irányítási stabilitását érintő gyakori változások hátrányosan befolyásolhatják az NKB intézményi függetlenségét.^[34]

Az intézményi függetlenséget vészhelyzet esetén is tiszteletben kell tartani. Csak akkor lehet indokolt, hogy nemzeti hatóságok átmenetileg és kivételesen a KBER kizárólagos hatáskörébe tartozó jogosítványokat gyakoroljanak, ha a Szerződés 347. cikke szerinti feltételek teljesülnek. Ennek az értékelésnek a kritikus időpontja az intézkedés bevezetésének időpontja. A Szerződés 347. cikkének sajátos jellege miatt a Szerződés 347. cikkében előírt feltételek hiányában a tagállamoknak tartózkodniuk kell megelőző jogszabályok elfogadásától.^[35]

Utasításadási tilalom

A KBER-rel kapcsolatos feladatok tekintetében harmadik személyek azon jogai, hogy utasításokat adjanak NKB-knak, azok döntéshozó szerveinek vagy azok tagjainak, nem egyeztethetőek össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal.

Az NKB-k pénzügyi stabilitást erősítő intézkedések alkalmazásában való bármely részvételének összeegyeztethetőnek kell lennie a Szerződéssel, azaz az NKB-knak a Szerződésben és az Alapokmányban foglalt feladataik megfelelő ellátásának biztosítása érdekében olyan módon kell ellátniuk a feladataikat, amely teljes mértékben összeegyeztethető a működési, intézményi és pénzügyi függetlenségükkel.^[36] Amennyiben a nemzeti jogi szabályozás az NKB-hez olyan szerepet rendel, amely meghaladja a tanácsadói funkciót, és kiegészítő feladatok ellátását teszi szükségessé, biztosítani kell azt, hogy ezek a kiegészítő feladatok működési és pénzügyi szempontból ne legyenek kihatással az NKB-nak a KBER-rel összefüggő feladatai ellátására.^[37] Ezen túlmenően az NKB képviselőinek a testületi döntéshozó szervekben vagy más hatóságokban való részvétele esetén az NKB döntéshozó szervei tagjai személyi függetlenségének garanciáit figyelembe kell venni.^[38]

Döntések jóváhagyására, felfüggesztésére, semmisnek nyilvánítására vagy késleltetésére vonatkozó tilalom

A KBER-rel kapcsolatos feladatok tekintetében harmadik személy olyan jogai, hogy NKB-k döntéseit jóváhagyja, felfüggessze, semmisnek nyilvánítsa vagy késleltesse, nem egyeztethetők össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal.^[39]

Döntések jogi alapon történő cenzúrázásának tilalma

Nem egyeztethető össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal a független bíróságoktól eltérő szervezetek azon joga, hogy jogi alapon cenzúrázzák a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásához kötődő döntéseket, mivel e feladatok teljesítését nem lehet a politika szintjén újból megfontolni. Amennyiben egy NKB elnöke olyan jogkörrel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy jogi alapon felfüggessze a KBER vagy az NKB döntéshozó szerve döntésének végrehajtását annak érdekében, hogy végleges döntés céljából valamely politikai testület elé terjessze, ugyanolyan megítélés alá esik, mintha harmadik féltől kérne utasítást.

Az NKB döntéshozó szerveiben szavazati joggal való részvétel tilalma

Nem egyeztethető össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal, ha harmadik felek képviselői szavazati joggal vehetnek részt egy NKB döntéshozó szervében az NKB KBER-rel kapcsolatos feladatainak teljesítését érintő ügyekben, még akkor sem, ha ez a szavazat nem döntő.^[40] Az ilyen részvétel még szavazati jog nélkül sem egyeztethető össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal, ha befolyásolja a KBER-rel kapcsolatos feladatok e döntéshozó szervek általi ellátását vagy veszélyezteti a KBER titoktartási szabályainak betartását.^[41]

Az NKB-k döntését megelőző konzultáció tilalma

Amennyiben valamely jogszabályi rendelkezés az NKB számára olyan kifejezett kötelezettséget határoz meg, amelynek értelmében az NKB-nak valamely döntése meghozatala előtt harmadik féllel konzultálnia kell, az formális mechanizmus keretében biztosítja a harmadik fél számára a végleges döntés befolyásolását, és ezért nem egyeztethető össze a Szerződéssel és az Alapokmánnyal.

Ugyanakkor egy NKB és harmadik felek közötti párbeszéd még akkor is összhangban áll a központi banki függetlenség követelményével, ha a tájékoztatás és véleménycsere jogszabályi kötelezettségeken alapul, feltéve, hogy:

• ez nem eredményez beavatkozást az NKB döntéshozó szervei tagjainak függetlenségébe;
• az NKB-elnököknek az EKB döntéshozó szerveiben fennálló tagságából adódó különleges státuszát teljes mértékben tiszteletben tartják; és
• betartják az Alapokmányból fakadó titoktartási követelményeket.^[42]

Az NKB döntéshozó testületi tagjainak felmentése feladataik alól

A jogszabályi rendelkezéseknek, amelyek alapján harmadik felek (pl. kormányok) felmenthetik feladatkörükből az NKB-k döntéshozó szerveinek tagjait (pl. pénzügyi beszámolók vonatkozásában), megfelelő biztosítékokat kell tartalmazniuk, hogy ez a jogkör nem korlátozza az adott NKB-tag azon képességét, hogy a KBER-rel kapcsolatos feladatok ügyében független döntéseket hozzon (vagy végrehajtsa a KBER szintjén hozott döntéseket). Ajánlott, hogy erre vonatkozóan kifejezett rendelkezést foglaljanak az NKB alapokmányába.

Személyi függetlenség

A Szerződés 130. cikke, valamint az Alapokmány 7. és 14.2. cikke tovább erősíti a központi bankok függetlenségét az NKB-k elnökei és döntéshozó testületeinek tagjai tekintetében. Az NKB-k elnökei az EKB Általános Tanácsának tagjai, és amint tagállamuk bevezeti az eurót, a Kormányzótanács tagjává válnak. Az NKB-k elnökei nem tekinthetők egy tagállam képviselőinek, amikor az EKB Kormányzótanácsa vagy Általános Tanácsa tagjaiként látják el feladataikat.^[43] Az Alapokmány 14.2 cikke előírja, hogy az NKB alapokmányának rendelkeznie kell különösen arról, hogy az elnök hivatali ideje legalább öt év legyen. Ez az elnök önkényes felmentésével szemben is védelmet nyújt: előírja, hogy egy elnököt csak akkor lehet hivatalából felmenteni, ha a továbbiakban nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy ha súlyos kötelességszegés elkövetésében bűnösnek találták. Ilyen esetekben az Alapokmány 14.2 cikke biztosítja az Európai Unió Bíróságához fordulás lehetőségét, és a Bíróságnak jogában áll az elnök hivatalából való felmentéséről szóló nemzeti döntést hatályon kívül helyezni.^[44] Egy elnök felfüggesztése az Alapokmány 14.2 cikke alkalmazásában gyakorlatilag egyenlő lehet a hivatalból való felmentéssel.^[45] Az NKB-k alapokmányának az alábbiakban leírtak szerint kell megfelelnie e rendelkezésnek.

A Szerződés 130. cikke megtiltja a nemzeti kormányok és más szervek számára, hogy az NKB döntéshozó szerveinek tagjait feladataik ellátásában befolyásolják. A tagállamok különösen nem törekedhetnek az NKB döntéshozó szervei tagjainak befolyásolására a javadalmazásukat érintő nemzeti jogszabályok módosítása révén, mivel az ilyen módosítások – elvi okokból – csak a jövőbeli kinevezésekre vonatkozhatnak.^[46]

Az NKB-elnökök minimális hivatali ideje

Az Alapokmány 14.2 cikkével összhangban az NKB-k alapokmányának az elnök hivatali idejeként legalább öt évet kell biztosítania. Ez nem zár ki hosszabb hivatali időt, illetve határozatlan hivatali idő esetén sem szükséges módosítani az alapokmányt, amennyiben az elnök hivatalból való felmentésének jogcímei összhangban állnak az Alapokmány 14.2 cikkében foglaltakkal. Rövidebb időszakok akkor sem indokolhatóak, ha csak átmeneti időszak során alkalmazzák.^[47] A kötelező nyugdíjkorhatárt előíró nemzeti jogszabálynak biztosítania kell, hogy a nyugdíjkorhatár – amennyiben az az elnökre is irányadó – ne ütközzön az Alapokmány 14.2 cikkében előírt legrövidebb hivatali idővel, amely a kötelező nyugdíjkorhatárral szemben elsőbbséget élvez.^[48] Amikor egy NKB alapokmányát módosítják, a módosító jogszabálynak biztosítania kell az elnök és a döntéshozó szervek KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában részt vevő más tagjai hivatali idejének biztonságát.^[49]

Elnökök hivatalból való felmentésének jogcímei

Az NKB-k alapokmányának biztosítania kell, hogy az elnököket csak az Alapokmány 14.2 cikkében említett okok miatt lehessen felmenteni. Ezen cikk szerinti követelmény célja, hogy az elnökök kinevezésében részt vevő hatóságok – különösen az illetékes kormány vagy parlament – ne bocsáthasson el egy elnököt tetszés szerint a hivatalából. Az NKB alapokmányának meg kell szüntetnie az Alapokmány 14.2. cikkében meghatározott felmentési okokkal való esetleges összeegyeztethetetlenséget, vagy kerülnie kell a felmentési okok említését (mivel a 14.2. cikk közvetlenül alkalmazandó).^[50] Ha az elnököt már megválasztották vagy kinevezték, csak az Alapokmány 14.2 cikkében foglalt feltételek mellett menthető fel hivatalából, még akkor is, ha tevékenységét még nem kezdte meg. Tekintve, hogy azok a feltételek, amelyek szerint egy elnök felmenthető a hivatalából, az uniós jog autonóm irányelvei, alkalmazásuk és értelmezésük nem függ nemzeti környezetektől.^[51] E fogalmak értelmezése végső soron az Alapokmány 14.2. cikkének második albekezdése által ráruházott hatáskörrel összhangban az Európai Unió Bíróságának a feladata.^[52]

Az elnökön kívül az NKB-k döntéshozó szerveiben a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában részt vevő tagok hivatali idejének biztonsága és a hivatalukból való felmentés jogcímei

Az elnökök hivatali idejének biztonságára és a felmentési okokra vonatkozó szabályokkal megegyező szabályok alkalmazása az NKB-k döntéshozó szerveiben a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában részt vevő egyéb tagokra e személyek személyi függetlenségét is védi.^[53] A Szerződés 130. cikke és az Alapokmány 7. cikke az NKB-k „döntéshozó szerveinek tagjaira”, nem pedig kifejezetten az elnökökre utal. Ez különösen ott érvényes, ahol az elnök „első az egyenlők között” az egyenlő szavazati joggal rendelkező kollégák körében, vagy ahol az ilyen egyéb tagok részt vesznek a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában.

A bírósági felülvizsgálathoz való jog

Annak érdekében, hogy korlátozni lehessen a felmentési okok tekintetében a politikai mérlegelési lehetőséget, az NKB-k elnökei és döntéshozó szerveinek tagjai részére biztosítani kell azt a jogot, hogy a hivatalból való felmentésükről szóló bármilyen döntést független bíróság előtt megtámadhassanak.

Az Alapokmány 14.2 cikke rögzíti, hogy a hivatalukból felmentett elnökök az ilyen döntést az Európai Unió Bírósága előtt megtámadhatják. Az Európai Unió Bíróságának jogában áll hatályon kívül helyezni a felmentésre vonatkozó nemzeti intézkedést, ha azt az uniós joggal ellentétesnek találja.

A Szerződés 130. cikke és az Alapokmány 7. cikke alapján a nemzeti jogszabályoknak rendelkezniük kell arról, hogy a nemzeti bíróságok felülvizsgálhatják az NKB-k döntéshozó szervei (az elnökök kivételével) KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában részt vevő tagjainak felmentéséről szóló határozatokat.^[54] Ezt a jogot szabályozhatja általános jogszabály vagy konkrét rendelkezés. Jóllehet ezt a jogot az általános jogszabályok biztosíthatják, a jogbiztonság érdekében tanácsos lehet kifejezetten rendelkezni az ilyen felülvizsgálatra vonatkozó jogról.

Az összeférhetetlenséggel szembeni biztosítékok

A személyi függetlenség annak szavatolását is jelenti, hogy nem alakul ki összeférhetetlenség az NKB-knak a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában is részt vevő döntéshozó szervei tagjainak a saját NKB-jukkal (illetve az NKB-k elnökeinek az EKB-val) szemben fennálló kötelezettségei, illetve azon egyéb funkciók között, amelyeket a döntéshozó szervek e tagjai betölthetnek, és amelyek veszélyeztethetik személyi függetlenségüket.^[55] Alapelv, hogy a KBER-rel kapcsolatos feladatok ellátásában részt vevő döntéshozó szervek tagjai nem tölthetnek be olyan egyéb funkciókat, amelyek összeférhetetlenség kialakulásához vezethetnek. Különösen fontos, hogy az ilyen döntéshozó szervek tagjai ne viselhessenek olyan hivatalt, vagy ne lehessen olyan érdekeltségük, amely befolyásolhatja tevékenységüket akár az állam végrehajtó vagy törvényhozó ágában vagy a regionális vagy helyi önkormányzatokban betöltött hivataluk, akár gazdasági társaságban meglévő érdekeltségük révén. Különöse figyelmet kell fordítani arra, hogy a döntéshozó szervek nem vezető beosztású tagjai részéről se alakuljon ki összeférhetetlenség.

Pénzügyi függetlenség

Egy NKB átfogó értelemben vett függetlensége veszélybe kerülne, ha nem lenne képes autonóm módon a feladatai teljesítéséhez, azaz a Szerződésben és az Alapokmányban rögzített, KBER-rel kapcsolatos tennivalói elvégzéséhez szükséges pénzügyi forrásokhoz hozzájutni.^[56]

A tagállamok nem hozhatják NKB-jukat olyan helyzetbe, hogy annak ne álljon rendelkezésére elegendő pénzügyi forrás és saját tőke^[57] a KBER-rel vagy az eurorendszerrel kapcsolatos feladatai ellátásához. Ez a helyzet állna elő például akkor, ha egy NKB-t megakadályoznának abban, hogy megfelelő pénzügyi forrásokat képezzen tartalékok vagy pufferek formájában a veszteségek - különösen a monetáris politikai műveletekből eredő veszteségek - ellensúlyozására, és az érintett tagállam nem biztosítaná előzetesen, hogy az NKB rendelkezzen a KBER hatáskörén kívüli funkció gyakorlásából eredő pénzügyi terhek viseléséhez szükséges forrásokkal (például az adott funkcióra vonatkozó felelősségi rendszerből eredő kártérítés megfizetéséhez szükséges forrásokkal), miközben megőrzi a KBER feladatainak hatékony és független ellátására való képességét.^[58] Megjegyzendő, hogy az Alapokmány 28.1 és 30.4 cikke alapján az EKB további felhívásokat intézhet az NKB-khoz annak érdekében, hogy járuljanak hozzá az EKB tőkéjéhez, és utaljanak át további devizatartalékokat.^[59] Az Alapokmány 33.2 cikke továbbá kimondja^[60], hogy ha az EKB olyan mértékű veszteséget szenved, amelyet az általános tartalékalapból nem tud maradéktalan pótolni, az EKB Kormányzótanácsa dönthet úgy, hogy a fennmaradó veszteséget az adott pénzügyi év monetáris jövedelméből fedezi, az NKB-k között felosztott összegek arányában és erejéig. A pénzügyi függetlenség elve azt jelenti, hogy a fenti előírások betartása megköveteli az NKB-tól, hogy képes legyen a feladatait zavartalanul végrehajtani.

A fent említett okoknál fogva a pénzügyi függetlenség magában foglalja azt is, hogy egy NKB-nak mindenkor elégséges tőkével kell rendelkeznie. Különösképpen el kell kerülni minden olyan helyzetet, amikor egy NKB saját tőkéje hosszabb ideig a jegyzett tőke szintje alatt van, vagy akár negatív, beleértve azokat az eseteket, amikor a tőke és a tartalékok szintjét meghaladó veszteségek áthúzódnak.^[61] Minden ilyen helyzet kedvezőtlen hatással lehet az NKB-nak a KBER-rel összefüggő feladatai ellátására való képességére. Mindezen túlmenően egy ilyen helyzet hatással lehet az eurorendszer monetáris politikájának hitelességére. Ebből következően, ha egy NKB saját tőkéje a jegyzett tőkeszintje alatt van, vagy akár negatív, az azt követelné meg, hogy az érintett tagállam a pénzügyi függetlenség elvének való megfelelés érdekében elfogadható időn belül legalább a jegyzett tőke mértékéig megfelelő mértékű tőkét biztosítson az NKB-ja részére. Az EKB-t illetően a Tanács az Európai Központi Bank tőkeemeléseiről szóló, 2000. május 8-i 1009/2000/EK tanácsi rendelet elfogadásával már elismerte ennek a kérdésnek a jelentőségét.^[62] Ez lehetővé tette az EKB Kormányzótanácsa számára, hogy az EKB tőkéjének tényleges felemeléséről döntsön annak érdekében, hogy az EKB a tevékenységéhez szükséges tőkemegfelelést fenn tudja tartani;^[63] az NKB-knak pénzügyileg képesnek kell lenniük az EKB ilyen döntésére való reagálásra.

A pénzügyi függetlenség fogalmát abból a szempontból kell értékelni, hogy bármely harmadik fél képes-e közvetlen vagy közvetett befolyást gyakorolni nemcsak az NKB KBER-rel kapcsolatos feladataira, hanem arra is, hogy a megfelelő pénzügyi források tekintetében képes-e pénzügyi szempontból teljesíteni feladatát. A pénzügyi függetlenség alábbiakban bemutatott szempontjai különös jelentőséggel bírnak e tekintetben.^[64] Ezek a pénzügyi függetlenség azon területei, ahol az NKB-k a leginkább ki vannak téve a külső befolyás veszélyének.

A költségvetés meghatározása

Ha az NKB költségvetését harmadik fél jogosult meghatározni vagy befolyásolni, ez összeegyeztethetetlen a pénzügyi függetlenséggel, kivéve, ha a törvény biztosítéki záradékot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az ilyen hatáskör nem érintheti az NKB KBER-rel kapcsolatos feladatainak ellátásához szükséges pénzügyi eszközöket.^[65]

Számviteli szabályok

A beszámolókat vagy az általános számviteli szabályok, vagy az NKB döntéshozó szervei által meghatározott szabályok szerint kell összeállítani. Ha ezzel szemben ezeket a szabályokat harmadik fél határozza meg, a szabályoknak legalább figyelembe kell venniük az NKB döntéshozó szerveinek javaslatát.

Az éves beszámolókat az NKB döntéshozó szerveinek kell elfogadniuk, független könyvvizsgálók segítségét is igénybe véve; a beszámolókhoz harmadik felek (pl. a kormány vagy a parlament) utólagos jóváhagyása is szükséges lehet. Az NKB döntéshozó szerveinek képesnek kell lenniük arra, hogy önállóan és szakszerűen döntsenek a nyereség kiszámításáról.

Ha egy NKB működését állami számvevőszék vagy más hasonló, a közpénzek felhasználásának ellenőrzésével megbízott szerv ellenőrzi, a jogi kereteknek világosan meg kell határozniuk az ellenőrzési hatáskör pontos terjedelmét^[66] oly módon, hogy az ne korlátozza az NKB független külső könyvvizsgálóinak tevékenységét,^[67] ezen túlmenően pedig az intézményi függetlenség elvével összhangban meg kell felelnie az NKB és annak döntéshozó szervei részére való utasításadás tilalmának, és nem korlátozhatja az NKB KBER-rel kapcsolatos feladatait.^[68] Az állami könyvvizsgálatot politikai befolyástól mentesen, függetlenül és tisztán szakmai alapon kell végrehajtani.^[69]

A nyereség felosztása, az NKB-k tőkéje és a pénzügyi tartalékok

A nyereség felosztása tekintetében az NKB alapokmánya előírhatja, hogy miként osszák fel a nyereséget. Ilyen rendelkezések hiányában a nyereség felosztásáról szakmai alapon kell határoznia az NKB döntéshozó szervének; az nem lehet harmadik fél mérlegelésének függvénye, kivéve, ha kifejezett rendelkezés biztosítja, hogy ez a mérlegelés nem korlátozza az NKB-k KBER-rel kapcsolatos feladatai, valamint nemzeti feladatai ellátásához szükséges pénzügyi eszközöket.^[70]

A nyereségnek az állami költségvetés részére történő felosztása csak abban az esetben lehetséges, ha az előző években felhalmozott veszteségek fedezésre kerültek, valamint amennyiben sor került az NKB tőkéje és eszközei valós értékének megőrzését biztosító pénzügyi intézkedések meghozatalára.^[71] Nem engedhetőek meg az olyan átmeneti vagy eseti jellegű jogszabályi rendelkezések, amelyek a nyereségfelosztással kapcsolatban az NKB-nak adott utasításnak felelnek meg.^[72] Ehhez hasonlóan az NKB nem realizált tőkenyereségére kivetett adó szintén ellentmondana a pénzügyi függetlenség elvének.^[73]

A tagállamok nem csökkenthetik az NKB-k tőkéjét az NKB-k döntéshozó szerveinek előzetes egyetértése nélkül, aminek annak biztosítását kell céloznia, hogy az NKB‑knak elegendő pénzügyi eszközük maradjon ahhoz, hogy a KBER tagjaiként eleget tegyenek a Szerződés 127. cikke (2) bekezdésében és az Alapokmányban meghatározott feladataiknak. Ugyanezen oknál fogva csak az NKB-val szorosan együttműködve lehet kezdeményezni az NKB nyereségének felosztására vonatkozó szabályok módosítását és dönteni arról, hiszen az NKB van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy tőketartalékának szükséges mértékét meghatározza.^[74] Ami a pénzügyi tartalékokat vagy puffereket illeti, biztosítani kell, hogy az NKB-k önállóan képezhessék a tőkéjük és eszközeik reálértékének megőrzéséhez szükséges pénzügyi tartalékokat. A tagállamok nem akadályozhatják meg az NKB-kat abban sem, hogy tőketartalékaikat olyan mértékűre növeljék, amely a KBER tagjának a feladatai ellátáshoz szükséges.^[75]

Felügyeleti hatóságokért fennálló pénzügyi felelősség

A legtöbb tagállamban a pénzügyi felügyeleti hatóságok az NKB keretei között működnek. Ez nem problematikus, ha az NKB független döntéshozatala ezekre a hatóságokra is vonatkozik. Ha viszont a jogszabályok a felügyeleti hatóságok különálló döntéshozataláról rendelkeznek, fontos biztosítani, hogy az általuk hozott döntések ne veszélyeztessék az NKB egészének pénzügyi helyzetét. Ezekben az esetekben a nemzeti jogszabályoknak garantálniuk kell, hogy az NKB végső soron felülbírálhassa a felügyeleti hatóságok azon döntéseit, amelyek befolyásolhatják az NKB – különösen pénzügyi – függetlenségét.^[76]

Autonómia munkavállalói ügyekben

A tagállamok nem korlátozhatják az NKB lehetőségét, hogy a Szerződésben és az Alapokmányban ráruházott feladatok független ellátásához szükséges képzett munkavállalókat vegyen fel és foglalkoztasson.^[77] Az NKB emellett nem hozható olyan helyzetbe, amelyben csak korlátozott befolyása van vagy nincs befolyása a munkavállalóira, vagy amelyben az adott tagállam kormányzatának módjában áll az NKB munkavállalói kérdésekkel kapcsolatos politikájának befolyásolása.^[78] Az NKB döntéshozó szervei tagjainak és az NKB munkavállalóinak javadalmazására vonatkozó jogszabályok módosításáról az NKB-val való szoros és tényleges együttműködésben kell dönteni^[79], figyelembe véve álláspontját, annak biztosítása érdekében, hogy az NKB folyamatosan képes legyen feladatai független ellátására.^[80] A munkavállalói kérdésekben fennálló autonómia a munkavállalói nyugdíjakkal kapcsolatos kérdésekre is kiterjed. Ezenkívül az NKB munkavállalói javadalmazásának csökkentéséhez vezető módosítások nem érinthetik az NKB-nak a saját pénzügyi forrásai – beleértve az NKB által fizetett illetmények csökkentéséből eredő források – kezeléséhez való jogát.^[81]

Tulajdonjogok

Az NKB-k tulajdonával kapcsolatban harmadik személyek azon jogai, hogy beavatkozzanak vagy utasításokat adjanak az NKB-knak, nem egyeztethetők össze a pénzügyi függetlenség elvével.

2.2.4 Titoktartás

A szakmai titoktartás követelménye, amelyet az EKB és az NKB-k munkatársaival, valamint az EKB és az NKB-k irányító szerveinek tagjaival szemben az Alapokmány 37. cikke határoz meg, az NKB-k alapokmányában vagy a tagállamok jogszabályaiban hasonló rendelkezésekhez vezethet. Az uniós jog és az annak alapján elfogadott szabályozás elsődlegessége azt is magában foglalja, hogy a dokumentumokhoz harmadik felek általi hozzáférésre vonatkozó nemzeti jogszabályoknak összhangban kell lenniük az uniós jog vonatkozó rendelkezéseivel, az Alapokmány 37. cikkét is beleértve, és nem vezethetnek a KBER titoktartási szabályozásának megsértéséhez.^[82] Az állami számvevőszék, illetve az ahhoz hasonló szervek NKB-k bizalmas információihoz és dokumentumaihoz való hozzáférésének az információkat kapó szerv jogszabályban rögzített feladatai ellátásához szükséges mértékre kell korlátozódnia, és nem sértheti a KBER függetlenségét és a KBER-nek az NKB-k döntéshozó szerveire és alkalmazottaira vonatkozó titoktartási szabályozását.^[83] Az NBK-knak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen szervek az előttük feltárt információk és dokumentumok titkosságát az NKB által alkalmazott szintnek megfelelően védjék.

2.2.5 A monetáris finanszírozás és a kiváltságos hozzáférés tilalma

A monetáris finanszírozás és a kiváltságos hozzáférés tilalmával kapcsolatban az Európai Unióhoz 2004-ben, 2007-ben, illetve 2013-ban csatlakozott tagállamok nemzeti jogszabályait úgy kellett módosítani, hogy azok összhangban legyenek a Szerződés és az Alapokmány vonatkozó rendelkezéseivel, és 2004. május 1-jén, 2007. január 1-jén, illetve 2013. július 1-jén már hatályosak legyenek. Svédország a szükséges változtatásokat 1995. január 1-jéig volt köteles hatályba léptetni.

A monetáris finanszírozás tilalma

A Szerződés 123. cikkének (1) bekezdése megtiltja az EKB vagy a tagállami NKB-k számára, hogy folyószámlahitelt vagy bármilyen más hitelt nyújtsanak uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek, a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai részére.

Ugyancsak tiltja az adósságinstrumentumok, az EKB vagy az NKB-k általi közvetlen vásárlását ezen közszektorbeli intézményektől. A Szerződés e monetáris finanszírozási tilalom alól egy esetben ad felmentést; a tilalom nem vonatkozik a köztulajdonban levő hitelintézetekre, amelyeket a jegybanki tartalékkínálat vonatkozásában a magántulajdonban levő hitelintézetekkel azonos elbánásban kell részesíteni (a Szerződés 123. cikkének (2) bekezdése). A monetáris finanszírozás tilalmának pontos hatályát tovább részletezi a Szerződés 104. cikkében és a 104b. cikke (1) bekezdésében említett tilalmak alkalmazásához szükséges fogalmak meghatározásáról szóló, 1993. december 13-i 3603/93/EK tanácsi rendelet,^[84] amely szerint, a tilalom magában foglalja a közszektor harmadik felekkel szembeni kötelezettségeinek finanszírozását.

A monetáris finanszírozás tilalmának célja, hogy a tagállamokat arra ösztönözze, hogy szilárd költségvetési politikát kövessenek, és ne engedjék, hogy az államháztartási hiányok monetáris finanszírozása (vagy az állami hatóságok kiváltságos hozzáférése a pénzpiacokhoz) túlzottan magas adósságszinthez vagy túlzott tagállami hiányhoz vezessen.^[85] Ezért a tilalmat kiterjesztően kell értelmezni szigorú alkalmazásának biztosítása érdekében, kizárólag a Szerződés 123. cikkének (2) bekezdésében és a 3603/93/EK rendeletben foglalt korlátozott mentességekre figyelemmel. Ebből következően, bár a Szerződés 123. cikkének (1) bekezdése kifejezetten „hitelre”, azaz a forrás visszafizetésének kötelezettségét magában hordozó instrumentumra hivatkozik, a tilalom még inkább vonatkozik a források biztosításának további, azaz visszafizetési kötelezettség nélküli eseteire.

Az EKB általános álláspontja a nemzeti jogszabályoknak a tilalommal való összeegyeztethetőségéről elsősorban az EKB-nak a nemzeti jogszabálytervezetekről a tagállamokkal a Szerződés 127. cikkének (4) bekezdése és 282. cikke (5) bekezdése alapján folytatott konzultációi során alakult ki.^[86]

A monetáris finanszírozás tilalmának alkalmazási körére vonatkozó nemzeti jogszabályok

A nemzeti jogszabályok nem szűkíthetik a monetáris finanszírozás tilalmának alkalmazási körét, és nem terjeszthetik ki az uniós jog alapján rendelkezésre álló mentességeket. Alapvetően összeegyeztethetetlen például a monetáris finanszírozás tilalmával az olyan nemzeti jogszabály, amely egy adott tagállam nemzetközi pénzügyi intézmények vagy harmadik országok irányában fennálló pénzügyi kötelezettségvállalásainak NKB általi finanszírozásáról rendelkezik. Kivételként a 3603/93/EK rendelet lehetővé teszi a közszektorra eső IMF-fel szembeni kötelezettségek NKB-k általi finanszírozását, amennyiben az olyan külföldi követeléseket eredményez, amelyek rendelkeznek a tartalékeszközök minden jellemzőjével.^[87] A követelések tartalékeszköz-minőségét meghatározó releváns jellemzők igény szerinti rendelkezésükre állásukra vonatkoznak fizetésimérleg-finanszírozási szükségletek kielégítése és más kapcsolódó célok érdekében, ami azt jelenti, hogy biztosítani kell a követelések hitelminőségét és likviditását.^[88]

Az NKB-kat feladatokkal felruházó nemzeti jogszabályok

A feladatokat az NKB-kra ruházó nemzeti jogszabályok nem vezethetnek a közszektor harmadik felekkel szembeni kötelezettségeinek finanszírozásához. Az Alapokmány 14.4. cikkével összhangban az NKB-k az Alapokmányban meghatározottakon kívül más feladatokat is elláthatnak, kivéve, ha a Kormányzótanács megállapítja, hogy ezek a feladatok ellentétesek a KBER céljaival és feladataival. Amennyiben egy tagállam ilyen feladatot bíz az NKB-ra, az NKB felelős és felelősséggel tartozik a feladat ellátásáért. Az NKB e funkcióval kapcsolatos felelősségének és felelősségének meghatározásakor azonban a tagállamoknak meg kell felelniük az uniós jogból és különösen a Szerződés 123. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeiknek.^[89]

A 3603/93/EK tanácsi rendelet 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja a Szerződés 123. cikke alkalmazásában a „más hitel” fogalmát többek között úgy határozza meg mint „a közszektor harmadik féllel szemben fennálló kötelezettségeinek finanszírozása”. Az érintett NKB ennek megfelelően nem vállalhat olyan kötelezettségeket harmadik felekkel szemben, amelyek potenciálisan az állami szektorra hárulhatnak. Az érintett NKB tehát nem finanszírozhat olyan, harmadik felekkel szemben fennálló kötelezettségeket, amelyek más hatóságokat vagy szerveket terhelnek, és a harmadik felekkel szembeni kötelezettségeknek az érintett NKB általi tényleges finanszírozása nem következhet közvetlenül a más hatóságok vagy szervek által elfogadott intézkedésekből vagy politikai döntésekből.^[90]

A központi banki nyereség előzetes felosztása

A nemzeti jogszabályok nem írhatják elő a nem teljes mértékben realizált, elszámolt és auditált központi banki nyereség felosztását. A monetáris finanszírozás tilalmának való megfeleléshez az állami költségvetésnek az irányadó eredményfelosztási szabályok értelmében fizetendő összeg még részben sem fizethető az NKB tartaléktőkéjéből. Az eredményfelosztási szabályok ezért nem érinthetik az NKB tartaléktőkéjét. Az NKB eszközeinek az államra való átruházásakor továbbá az ellenértéket piaci alapon kell meghatározni és az átruházásnak az ellenérték megfizetésével egyidejűleg kell történnie.^[91]

Hasonlóképpen nem megengedett az eurorendszer további feladatainak – mint például a devizatartalékkal való gazdálkodás – ellátásába történő beavatkozás, így az elméleti és nem realizált tőkenyereség megadóztatása sem, mivel ez az állami szektornak jövőbeli és bizonytalan nyereség megelőlegezett felosztása révén nyújtott jegybanki hitel formáját öltené.^[92]

A közszektor kötelezettségeinek átvállalása

A monetáris finanszírozás tilalmával nem lenne összeegyeztethető az olyan nemzeti jogszabály, amely előírja az NKB számára – egyes feladatok és kötelezettségek (például a korábban az állam vagy független hatóságok vagy szervek által ellátott egyes felügyeleti feladatok NKB-ra való átruházásával összefüggésben történő) nemzeti átszervezése következtében – egy korábban független közszektorbeli szerv kötelezettségeinek átvállalását anélkül, hogy az NKB-t teljes mértékben mentesítené az ilyen szerv korábbi tevékenységéből eredő minden pénzügyi kötelezettség alól.^[93]

Az NKB-t a nemzeti jog által ráruházott feladat gyakorlása miatt felelősségre vonó nemzeti szabályozás harmadik személyekkel szemben fennálló kötelezettség átvállalását vonná maga után, és összeegyeztethetetlen lenne a monetáris finanszírozás tilalmával, ha a kárt szenvedett harmadik személyeket nem kártalanítanák az NKB intézkedései, azaz az NKB által ebben az összefüggésben előírt szabályok NKB általi megsértése miatt.^[94] Ezen túlmenően a rendkívül összetett és sürgős intézkedések végrehajtását igénylő feladatok esetében, mint például a bankok reorganizációjához vagy szanálásához kapcsolódó feladatok, az NKB-t az ilyen feladatok ellátása miatt felelősségre vonó nemzeti szabályozás a harmadik felekkel szembeni kötelezettségek tényleges finanszírozását jelentené, ha az NKB felelőssége nem korlátozódna a rá vonatkozó szabályok súlyos jellegű megsértésére.^[95]

Pénzügyi támogatás hitelintézetek, illetve pénzügyi intézmények számára

A monetáris finanszírozás tilalmával összeegyeztethetetlenek lennének azok a nemzeti jogszabályok, amelyek előírják, hogy az NKB-k még akkor is finanszírozhatják a fizetésképtelen hitelintézeteket és/vagy más pénzügyi intézményeket, ha azt függetlenül és teljes mérlegelési jogkörükben nyújtják.

Ugyanezen megfontolások vonatkoznának az olyan hitelintézetek eurorendszer általi finanszírozására is, amelyeket újratőkésítettek a fizetőképességüknek – alternatív piaci alapú finanszírozási forrás hiányában – államilag kibocsátott adósságinstrumentumok (a továbbiakban: újratőkésítési kötvények) közvetlen kihelyezésével történő helyreállítása céljából, illetve amennyiben az ilyen kötvényeket fedezetként kívánják felhasználni. Ilyen esetben monetáris finanszírozási aggályokat kelt a hitelintézetek újratőkésítési kötvények közvetlen kihelyezésével történő állami újratőkésítése és ezt követően az újratőkésítési kötvényeknek a központi banki likviditási műveletekben fedezetként való felhasználása.^[96] Azon sürgősségi likviditási támogatásnak, amelyet az NKB fizetőképes hitelintézet részére, függetlenül és teljes egészében saját mérlegelési jogkörben ad állami garancia formájában megjelenő fedezet mellett, a következő szempontoknak kell megfelelnie: i. biztosítani kell, hogy az NKB által nyújtott hitel futamideje a lehető legrövidebb legyen; ii. a rendszer stabilitásának kell veszélyben forognia; iii. nem férhet kétség az állami garancia nemzeti jog szerinti jogi érvényességéhez és érvényesíthetőségéhez; és iv. nem férhet kétség az állami garancia gazdasági megfelelőségéhez, továbbá a garanciának a kölcsön tőkeösszegére és kamataira is ki kell terjednie.^[97]

A szanálási alapok vagy pénzügyi megállapodások, valamint a betétbiztosítási vagy befektetőkártalanítási rendszerek pénzügyi támogatása

A Szerződés 123. cikkének (1) bekezdése értelmében „közjogi intézménynek” minősülő szanálási alap vagy betétgarancia-alap NKB általi finanszírozása nem egyeztethető össze a monetáris finanszírozás tilalmával. Egy intézmény a „közjog hatálya alá tartozik”, ha az alábbi jellemzők mindegyikével rendelkezik: (a) azzal a meghatározott céllal létesült, hogy az általános érdek szükségleteit elégítse ki, és nincs ipari vagy kereskedelmi jellege; (b) jogi személyiséggel bír; továbbá (c) szorosan függ a Szerződés 123. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott közszektorbeli intézményektől. Az ilyen közszektorbeli intézményektől való szoros függőség akkor feltételezett, amikor egy intézményt nagyobb részben ezek finanszíroznak; vagy olyan igazgatótanácsa, vezetői vagy felügyeleti testülete van, amelyben a tagok több mint felét közszektorbeli intézmények nevezik ki.^[98]

Még ha a finanszírozást nem is „közjogi szervezetnek” nyújtják, bármely szanálási alap vagy pénzügyi megállapodás finanszírozása nem felel meg a monetáris finanszírozás tilalmának.^[99] Amennyiben az NKB szanálási hatóságként jár el, semmi esetre nem vállalhatja át vagy finanszírozhatja egyetlen áthidaló intézmény vagy eszközkezelő kötelezettségeit sem.^[100] Ennek érdekében a nemzeti jogszabályoknak egyértelművé kell tenniük, hogy az NKB nem fogja átvállalni vagy finanszírozni e szervezetek kötelezettségeit.^[101]

A betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv^[102] és a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló irányelv^[103] szerint a betétbiztosítási rendszerek és a befektetőkártalanítási rendszerek finanszírozásának költségeit maguknak a hitelintézeteknek, illetve a befektetési vállalkozásoknak kell viselniük. A „közjogi intézmény” finanszírozásának kivételével az olyan nemzeti jogszabályok, amelyek a nemzeti hitelintézeti betétbiztosítási rendszernek vagy a befektetési vállalkozások nemzeti befektetőkártalanítási rendszerének NKB-k általi finanszírozásáról rendelkeznek csak akkor összeegyeztethetőek a monetáris finanszírozás tilalmával, ha azok rövid távúak, vészhelyzet kezelésére szólnak, a rendszer stabilitása forog veszélyben, és a döntések az NKB hatáskörében maradnak.^[104] Különösen a betétgarancia-rendszerek központi banki támogatása nem jelenthet szisztematikus előfinanszírozási műveletet.^[105]

A fiskális megbízottként való eljárás

Az Alapokmány 21.2 cikke alapján „az EKB és a nemzeti központi bankok fiskális megbízottként tevékenykedhetnek” „az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok, a tagállamok központi kormányzata, regionális vagy helyi közigazgatási szervei, közjogi testületei, egyéb közintézményei vagy közvállalkozásai részére”. Az Alapokmány 21.2 cikkének célja annak tisztázása, hogy a monetáris politikai hatáskörök eurorendszer részére történő átadását követően az NKB-k a monetáris finanszírozás tilalmának megszegése nélkül továbbra is nyújthatják a hagyományosan a kormányok és egyéb közjogi testületek részére nyújtott fiskális megbízotti szolgáltatásokat. Ezenkívül a 3603/93/EK rendelet a fiskális megbízottként történő eljárással kapcsolatban számos konkrét és megszorítóan megfogalmazott kivételt állapít meg, a következők szerint: i. a közszektornak nyújtott napközbeni hitelek megengedettek, feltéve, hogy az érintett napra korlátozódnak és meghosszabbításuk nem lehetséges;^[106] ii. megengedett az, hogy harmadik fél által kiállított csekket jóváírják a közszektor számláján, mielőtt az intézvényezett bankot megterhelnék, amennyiben egy meghatározott idő – az érintett NKB által csekkek beszedésére szokásosan megállapított határidőnek megfelelően – eltelt a csekk átvétele óta, feltéve, hogy az esetleg fellépő időkülönbség kivételes jellegű, a csekk kis összegre vonatkozik, és azt rövid idő alatt kiegyenlítik;^[107] valamint iii. a közszektor által kibocsátott és a közszektornak jóváírt pénzérmeállomány tartása megengedett, ha az így keletkezett eszközök összege alatta marad a forgalomban lévő érmeállomány 10%-ának.^[108]

A fiskális megbízottként való eljárás nemzeti szabályozásának összeegyeztethetőnek kell lennie általában az uniós joggal, és különösen a monetáris finanszírozás tilalmával.^[109] Figyelemmel arra, hogy az Alapokmány 21.2. cikke kifejezetten elismeri a fiskális megbízotti szolgáltatásokat mint az NKB-k által hagyományosan betöltött, jogszerű funkciót, a fiskális megbízotti szolgáltatások központi bankok általi ellátása akkor felel meg a monetáris finanszírozás tilalmának, ha e szolgáltatások megmaradnak a fiskális megbízotti funkció keretein belül és nem valósítják meg a közszektor harmadik felek felé fennálló kötelezettségeinek központi banki finanszírozását vagy pedig a közszektor központi bank általi hitelezését, a 3603/93/EK rendeletben megszabott szűk kivételek körén túlmenően.^[110] A kormányzati betétek gyűjtését és kormányzati számlavezetést lehetővé tevő nemzeti jogszabályok monetáris finanszírozás tilalmával való összeegyeztethetősége akkor nem aggályos, ha ezek a rendelkezések nem teszik lehetővé a hitelnyújtást, beleértve az egynapos folyószámlahitelt is. A monetáris finanszírozás tilalmának betartása azonban aggályos lenne abban az esetben, ha a nemzeti jogalkotás például lehetővé tenné, hogy a betétekre vagy a folyószámla-egyenlegekre a piaci kamatlábbal megegyező vagy annál alacsonyabb kamatláb helyett magasabb kamatláb alapján megállapított kamatot fizessenek. A piaci kamatláb feletti kamatszint gyakorlatilag hitelnek minősül, ami ellentétes a monetáris finanszírozás tilalmának céljával, és ezért alááshatja a cél megvalósítását. Alapvető fontosságú, hogy a számlák kamatozása a piaci feltételeket tükrözze, és különösen fontos a betéti kamatláb és a betétek futamidejének összehangolása.^[111] Mindemellett nem vet fel monetáris finanszírozási aggályokat az, ha az NKB a fiskális megbízotti szolgáltatásokat ellenérték nélkül látja el, feltéve, hogy ezek esetében alapvető fiskális megbízotti szolgáltatásokról van szó.^[112]

A kiváltságos hozzáférés tilalma

A Szerződés 124. cikkében foglaltak szerint „tilos minden olyan intézkedés, amely nem prudenciális megfontoláson alapul, és amely az Unió intézményeinek vagy szerveinek, hivatalainak, ügynökségeinek, a tagállamok központi kormányzatának, regionális vagy helyi közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kiváltságos hozzáférést biztosít a pénzügyi szervezetekhez”. A monetáris finanszírozás tilalmához hasonlóan a kiváltságos hozzáférés tilalma is arra kívánja ösztönözni a tagállamokat, hogy hatékony és eredményes költségvetési politikát kövessenek, és ne engedjék, hogy az államháztartási hiányok monetáris finanszírozása (vagy az állami hatóságok kiváltságos hozzáférése a pénzpiacokhoz) túlzottan magas adósságszinthez vagy túlzott tagállami hiányhoz vezessen.^[113]

A 3604/93/EK tanácsi rendelet^[114] 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a kiváltságos hozzáférésről rendelkezik minden olyan törvény, rendelet vagy egyéb kötelező erejű jogi eszköz, amelyet közhatalom gyakorlása során fogadtak el, és amely: a) arra kötelez pénzügyi intézményeket, hogy uniós intézményeknek vagy szerveknek, tagállamok központi kormányzatának, regionális, helyi vagy egyéb közigazgatási szerveinek, közjogi testületeinek, egyéb közintézményeinek vagy közvállalkozásainak kötelezettségeit megszerezzék vagy tartsák, vagy b) annak érdekében, hogy ezeket az intézményeket az ilyen kötelezettségek megszerzésére vagy tartására ösztönözze, olyan adókedvezményeket állapít meg, amelyeket vagy csak pénzügyi intézmények vehetnek igénybe, vagy amelyek nem felelnek meg a piacgazdaság alapelveinek.

Az NKB-k állami hatóságként nem hozhatnak a közszektornak a pénzügyi intézményekhez kiváltságos hozzáférést biztosító intézkedéseket, amennyiben az ilyen intézkedések nem prudenciális megfontoláson alapulnak. Ezenkívül az NKB-k által életbe léptetett, adósságinstrumentumok mobilizációjára vagy elzálogosítására vonatkozó szabályok nem szolgálhatnak arra, hogy kijátsszák a kiváltságos hozzáférés tilalmát.^[115] A tagállamok e területre vonatkozó jogszabályai nem hozhatnak létre ilyen kiváltságos hozzáférést.

A 3604/93/EK rendelet 2. cikke a „prudenciális megfontolásokat” akként határozza meg, mint az uniós jogon alapuló vagy azzal összhangban lévő olyan nemzeti törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések alapjául szolgáló megfontolásokat, amelyek célja, hogy elősegítsék a pénzügyi intézmények szilárd működését az egész pénzügyi rendszer stabilitásának és az érintett intézmények ügyfeleinek védelme érdekében. A prudenciális megfontolások annak biztosítását célozzák, hogy a bankok fizetőképesek maradjanak a betéteseikkel szemben.^[116] A prudenciális felügyelet terén a másodlagos uniós jogalkotás számos, a hitelintézetek stabilitását biztosító követelményt meghatározott.^[117] A „hitelintézet” fogalma akként került meghatározásra, mint olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket fogad el, valamint saját számlára hiteleket nyújt.^[118] Ezenkívül az általában „bankként” emlegetett hitelintézeteknek az illetékes tagállami hatóság engedélyére van szüksége a szolgáltatásnyújtáshoz.^[119]

Bár a kötelező tartalékokra lehet a prudenciális követelmények részeként tekinteni, azok általában valamely NKB működési keretrendszerének részét képezik, és azokat a legtöbb gazdaságban a monetáris politika eszközeként alkalmazzák, ideértve az euroövezetet is.^[120] E tekintetben az EKB/2014/60 iránymutatatás I. mellékletének 2. pontja^[121] akként rendelkezik, hogy az eurorendszer kötelezőtartalék-rendszerének elsődleges célja a pénzpiaci kamatok stabilizálása, valamint strukturális likviditáshiány létrehozása (vagy bővítése).^[122] Az EKB megköveteli az euroövezetben létrehozott hitelintézetektől, hogy az előírt kötelező tartalékaikat (betétek formájában) az NKB-juknál vezetett számlán tartsák.^[123]

E jelentés középpontjában az NKB-k által elfogadott nemzeti jogszabályoknak vagy rendelkezéseknek, valamint az NKB-k alapokmányának a kiváltságos hozzáférés Szerződésben megfogalmazott tilalmával való összeegyeztethetősége áll. Ez a jelentés azonban nem érinti az arra vonatkozó értékeléseket, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti, szabályozási vagy közigazgatási rendelkezéseivel, a prudenciális megfontolásokra hivatkozva nem kerülik-e meg a kiváltságos hozzáférés tilalmát. Az ilyen értékelések meghaladják e jelentés terjedelmét.

2.2.6 Az euro egységes írásmódja

Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy az „Unió egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek pénzneme az euro”. A Szerződések valamennyi, a latin betűs ábécét használó hivatalos nyelvi változatának szövegében az euro egyes számban és alanyesetben következetesen „euro”-ként kerül meghatározásra. Az eurót a görög betűs ábécét használó szövegben „ευρώ”-nak, a cirill betűs ábécét használó szövegben pedig „eвpo”-nak írják.^[124] Ezzel összhangban az euro bevezetéséről szóló, 1998. május 3-i 974/98/EK tanácsi rendelet^[125] egyértelművé teszi, hogy az egységes valuta neve az EU valamennyi hivatalos nyelvén ugyanaz kell, hogy legyen, figyelembe véve az eltérő ábécék létezését. A Szerződések ennélfogva megkövetelik az „euro” szó egységes írásmódját egyes szám alanyesetben valamennyi uniós és nemzeti jogi rendelkezésben, figyelembe véve az eltérő ábécék létezését.

Az Uniónak az egységes valuta nevének meghatározására irányuló kizárólagos hatáskörére tekintettel az e szabálytól való bármely eltérés összeegyeztethetetlen a Szerződésekkel, és megszüntetendő.^[126] Míg ez az alapelv vonatkozik valamennyi nemzeti jogszabályra, az egyes országokra vonatkozó fejezetek értékelésének középpontjában az NKB-k alapokmánya és az euro bevezetésére vonatkozó jogszabályok állnak.

2.2.7 NKB-k jogi integrálódása az eurorendszerbe

A nemzeti jogszabályok (különösen az NKB-k alapokmánya, valamint az egyéb jogszabályok) azon előírásai, amelyek megakadályoznák az eurorendszerrel kapcsolatos feladatok ellátását vagy az EKB határozatainak betartását, abban a pillanatban összeegyeztethetetlenné válnak az eurorendszer hatékony működésével, amint az érintett tagállam bevezette az eurót. Módosítani kell tehát a nemzeti jogszabályokat, hogy az eurorendszerrel kapcsolatos feladatok tekintetében biztosítsák a Szerződéssel és az Alapokmánnyal való összeegyeztethetőséget. A Szerződés 131. cikkének való megfelelés érdekében a nemzeti jogszabályokat az összeegyeztethetőségnek a KBER létrehozásának időpontjáig (Svédország esetében), illetve 2004. május 1-jéig, 2007. január 1-jéig, illetve 2013. július 1-jéig (az Unióhoz e napokon csatlakozott tagállamok esetében) történő biztosítása érdekében módosítani kellett. Azoknak a jogszabályi követelményeknek azonban, amelyek az NKB eurorendszerbe történő teljes jogi integrációjára vonatkoznak, csak abban a pillanatban kell érvénybe lépniük, amikor a teljes integráció megvalósul, azaz azon a napon, amikor az eltéréssel rendelkező tagállam bevezeti az eurót.

Az e jelentésben megvizsgált fő területek azok, ahol jogszabályi rendelkezések akadályozhatják, hogy az NKB-k megfeleljenek az eurorendszer követelményeinek. Ide tartoznak azok a rendelkezések, (a) amelyek megakadályozhatják, hogy az NKB-k részt vegyenek az EKB döntéshozó szervei által meghatározott egységes monetáris politika végrehajtásában, vagy (b) amelyek hátráltathatják az NKB elnökét az EKB Kormányzótanácsának tagjaként rá háruló feladatai teljesítésében, illetve (c) amelyek nem tartják tiszteletben az EKB előjogait, vagy (d) amelyek nem ismerik el, hogy azon tagállamokban, amelyeknek hivatalos fizetőeszköze az euro, a KBER-rel kapcsolatos feladatokra vonatkozó kizárólagos hatáskör visszavonhatatlanul az Unióra szállt,^[127] vagy (e) amelyek alapján a KBER-rel kapcsolatos feladataik elvégzésében az NKB-kat nemzeti hatóságok olyan döntései kötelezik, amelyek ellentétben állnak az EKB jogi aktusaival. Megkülönböztetjük a gazdaságpolitikai célkitűzéseket, feladatokat, pénzügyi rendelkezéseket, árfolyam-politikát, valamint a nemzetközi együttműködést. Végezetül megemlítjük azokat az egyéb területeket, ahol az NKB-k alapokmánya módosításra szorulhat.

Gazdaságpolitikai célkitűzések

Valamely NKB eurorendszerbe való teljes integrációja megköveteli, hogy jogszabályban foglalt célkitűzései összeegyeztethetőek legyenek a KBER-nek az Alapokmány 2. cikkében meghatározott célkitűzéseivel. Ez többek között azt jelenti, hogy a „nemzeti színezetű” jogszabályi célkitűzések – például amikor jogszabályi rendelkezések olyan kötelezettséget írnak elő, hogy a monetáris politikát az érintett tagállam általános gazdaságpolitikája keretén belül kell folytatni – módosításra szorulnak. Mindemellett az NKB másodlagos célkitűzéseinek összeegyeztethetőeknek kell lenniük, illetve nem ütközhetnek azzal a kötelezettségével, hogy támogassa az Unión belüli általános gazdaságpolitikát azzal a céllal, hogy hozzájáruljon az Európai Unióról szóló Szerződés 3. cikkében megállapított uniós célkitűzések megvalósításához, ami önmagában is olyan célkitűzés, amely nem befolyásolhatja az árstabilitás fenntartását.^[128]

Feladatok

Azon tagállamok NKB-jának feladatait, amelyek pénzneme az euro, túlnyomórészt a Szerződés és az Alapokmány határozza meg, tekintettel arra, hogy az adott NKB az eurorendszer szerves része. Ezért a Szerződés 131. cikkének való megfelelés érdekében az NKB statútumában szereplő, a feladatokra vonatkozó rendelkezéseket össze kell vetni a Szerződés és az Alapokmány vonatkozó rendelkezéseivel, és az esetleg fennálló összeegyeztethetetlen elemeket hatályon kívül kell helyezni.^[129] Ez minden olyan rendelkezésre vonatkozik, amely az euro bevezetését és az eurorendszerbe történő integrációt követően gátját képezheti a KBER-hez kapcsolódó feladatok ellátásának, illetve különösen azokra a rendelkezésekre, amelyek nem tartják tiszteletben a KBER-nek az Alapokmány IV. fejezetében meghatározott hatásköreit.

A monetáris politikára vonatkozó bármely nemzeti jogszabályi rendelkezésnek el kell ismernie, hogy az EU monetáris politikájának végrehajtása az eurorendszeren keresztül történik.^[130] Az NKB-k alapokmányai tartalmazhatnak a monetáris politikai eszköztárra vonatkozó rendelkezéseket. Az ilyen rendelkezéseknek a Szerződés és az Alapokmány vonatkozó rendelkezéseihez hasonlóaknak kell lenniük, és a Szerződés 131. cikkének való megfelelés érdekében minden összeegyeztethetetlen elemet hatályon kívül kell helyezni.

A fiskális folyamatok figyelemmel kísérése olyan feladat, amelyet az NKB-k rendszeresen végeznek, a monetáris politikában követendő irányvonal megfelelő értékelése érdekében. Az NKB-k a megfigyelő tevékenységük és az általuk adott tanács függetlensége alapján kifejthetik a releváns fiskális fejleményekre vonatkozó észrevételeiket az európai monetáris unió megfelelő működéséhez való hozzájárulás érdekében. A fiskális folyamatok NKB-k által monetáris politikai okokból történő figyelemmel kísérésének a releváns államháztartási adatokhoz való teljes hozzáférésen kell alapulnia. Ennek megfelelően az NKB-knak feltétel nélküli, időszerű és automatikus hozzáféréssel kell rendelkezniük valamennyi releváns államháztartási statisztikához. Ugyanakkor az NKB-k szerepének nem szabad túlterjeszkednie a figyelemmel kísérésre irányuló olyan tevékenységeken, amelyek – közvetve vagy közvetlenül – a monetáris politikai feladatuk ellátásából erednek, illetve ahhoz kapcsolódnak.^[131] Egy NKB-nak az előrejelzések és a fiskális folyamatok elemzésére vonatkozó formális megbízatása olyan funkciót (valamint ehhez kapcsolódó felelősségi kört) teremt az NKB számára a fiskális politika meghatározása terén, amely annak kockázatával jár, hogy aláássa az eurorendszer monetáris politikai megbízatásának teljesítését és az NKB függetlenségét.^[132]

A pénzügyi piacokon tapasztalható zavarok kezelése érdekében nemzeti szinten hozott jogalkotási kezdeményezésekkel összefüggésben az EKB hangsúlyozta, hogy az euroövezeti pénzpiac nemzeti szegmenseinek bármely torzulását el kell kerülni, mivel az hátrányosan befolyásolhatja az egységes monetáris politika végrehajtását. Különösképpen irányadó ez a bankközi betétekre vonatkozó állami kezességvállalásra.^[133]

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy vállalkozások vagy szakemberek likviditási problémái – például az előbbieknek a pénzügyi intézményekkel szemben fennálló hitelállománya – kezelését célzó nemzeti jogi rendelkezések ne legyenek negatív hatással a piac likviditására. Az ilyen rendelkezéseknek különösképpen nem szabad ellentmondaniuk a nyílt piacgazdaság elvének, amelyet az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke is tükröz, mivel ez hátráltathatná a hiteláramlást, továbbá lényegesen befolyásolná a pénzügyi intézmények és piacok stabilitását, ennélfogva hatást gyakorolna az eurorendszer feladatainak ellátására.^[134]

Azon nemzeti jogszabályi rendelkezéseknek, amelyek a bankjegykibocsátás kizárólagos jogát az NKB-kra ruházzák, el kell ismerniük, hogy az euro bevezetését követően az EKB Kormányzótanácsának kizárólagos joga, hogy a Szerződés 128. cikke (1) bekezdésében és az Alapokmány 16. cikkében^[135] előírtak szerint az eurobankjegyek kibocsátását engedélyezze, míg az eurobankjegy-kibocsátás joga az EKB-t és az NKB-kat illeti meg. Azokat a nemzeti jogszabályi rendelkezéseket, amelyek az eurobankjegyek címleteivel, előállításával, mennyiségével, illetve a forgalomból történő kivonásával kapcsolatos kérdésekben befolyást biztosítanak a kormány részére, hatályon kívül kell helyezni, vagy azokban el kell ismerni az EKB-nak az eurobankjegyekkel kapcsolatos, a Szerződés és az Alapokmány rendelkezéseiben meghatározott hatásköreit. Az NKB-k és a kormányok közötti, az euroérmékkel kapcsolatos hatáskörmegosztásra való tekintet nélkül az euro bevezetését követően a vonatkozó jogszabályokban el kell ismerni az EKB-nak az euroérmék kibocsátásra kerülő mennyiségével kapcsolatban gyakorolt engedélyezési hatáskörét. Egy tagállam nem tekintheti a forgalomban lévő készpénzt az NKB-jának az adott tagállam kormánya felé fennálló adósságaként, mivel ez ellentétes lenne a közös valuta fogalmával, és összeegyeztethetetlen lenne az eurorendszer jogi integrációjának követelményeivel.^[136]

Ami a devizatartalékok kezelését illeti,^[137] az eurót bevezetett azon tagállamok, amelyek nem adják át hivatalos devizatartalékaikat^[138] az NKB-juknak, megszegik a Szerződés rendelkezéseit. Emellett valamely harmadik félnek – például kormánynak vagy parlamentnek – bármely joga, amely lehetővé teszi, hogy befolyásolja az NKB-nak a hivatalos devizatartalékkal való gazdálkodásra vonatkozó döntéseit, nem lenne összeegyeztethető a Szerződés 127. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésével. Az NKB-knak továbbá az EKB jegyzett tőkéjében való részesedésük arányában hozzá kell járulniuk az EKB devizatartalékokat megtestesítő eszközeihez. Így nem lehet jogi akadálya annak, hogy az NKB-k devizatartalékokat megtestesítő eszközöket adjanak át az EKB-nak.

Habár a KBER Alapokmányának 34.1 cikke alapján a statisztika körében elfogadott rendeletek nem keletkeztetnek jogokat vagy kötelezettségeket azon tagállamok tekintetében, amelyek még nem vezették be az eurót, az Alapokmány statisztikai információk gyűjtésére vonatkozó 5. cikke minden egyes tagállamra irányadó attól függetlenül, hogy az bevezette-e az eurót. Ennek megfelelően azok a tagállamok, amelyek pénzneme nem az euro, kötelesek nemzeti szinten kialakítani és végrehajtani minden olyan intézkedést, amelyet megfelelőnek találnak az EKB statisztikai adatszolgáltatási követelményeinek^[139] kielégítése érdekében szükséges statisztikai adatgyűjtésre, valamint kötelesek a statisztika körében az arra való időszerű felkészülésre, hogy olyan tagállammá váljanak, amelynek pénzneme az euro.^[140] Az NKB-k és a nemzeti statisztikai hivatalok közötti együttműködés kereteit rögzítő nemzeti jogszabályoknak biztosítaniuk kell az NKB függetlenségét a KBER statisztikai keretrendszerében fennálló feladataik ellátása során.^[141]

Pénzügyi rendelkezések

Az Alapokmány pénzügyi rendelkezései a pénzügyi beszámolókkal,^[142] a könyvvizsgálattal,^[143] a tőkejegyzéssel,^[144] a devizatartalékokat megtestesítő eszközök átadásával^[145] és a monetáris jövedelem felosztásával^[146] kapcsolatos szabályokat foglalják magukban. Az NKB-knak képesnek kell lenniük az e rendelkezések szerinti kötelezettségeik teljesítésére, ezért minden összeegyeztethetetlen nemzeti rendelkezést hatályon kívül kell helyezni.^[147]

Árfolyam-politika

Az eltéréssel rendelkező tagállam nemzeti jogszabályai rendelkezhetnek úgy, hogy a kormány felel a tagállam árfolyam-politikájáért, az NKB pedig tanácsadói, illetve végrehajtói szerepet kap. Azonban, amikor a tagállam bevezeti az eurót, az ilyen jogszabályi rendelkezéseknek a Szerződés 138. és 219. cikkének megfelelően tükrözniük kell azt a tényt, hogy az euroövezet árfolyam-politikájával kapcsolatos felelősség uniós szintre emelkedett.

Nemzetközi együttműködés

Az euro bevezetésének feltétele, hogy a nemzeti jogszabályok összeegyeztethetőek legyenek az Alapokmány 6.1 cikkével, amely szerint az eurorendszer feladatkörébe tartozó nemzetközi együttműködés területén az EKB határozza meg a KBER képviseletének formáját. Egy NKB nemzetközi monetáris intézményekben való részvételét lehetővé tevő nemzeti jogszabályoknak az ilyen részvételt az EKB jóváhagyásától kell függővé tenniük (az Alapokmány 6.2 cikke).

Vegyes rendelkezések

A fenti kérdéseken túlmenően egyes tagállamok esetében vannak egyéb területek is, ahol szükséges a nemzeti rendelkezések módosítása (például az elszámolási és fizetési rendszerek, valamint az információcsere terén).

3 A gazdasági konvergencia helyzete

E fejezet horizontális áttekintést ad. Az átfogó értékelés szempontjából lényeges néhány tényező tárgyalására nem itt, hanem a 4. és 5. fejezetben kerül sor.

A kihívásokkal teli gazdasági körülmények miatt, a konvergenciakritériumoknak való megfelelést illetően csak mérsékelt előrelépés történt az EKB 2022. évi konvergenciajelentése óta. A HICP-infláció a jelentésben vizsgált mind a hat országban meghaladja a referenciaértéket, közülük öt országban jelentősen (3.1 táblázat). 2022 áprilisa óta az euroövezettel szembeni hosszú távú kamatláb-különbözetek 12 havi átlaga egy országban emelkedett, négy országban csökkent, és egy országban változatlan maradt. 2022-ben három ország nem teljesítette a hosszú távú kamatlábra vonatkozó kritériumot, mivel a kamatláb meghaladta a referenciaértéket. A jelentésben vizsgált néhány ország valutája jelentős ingadozásokat mutatott az euróval szemben az elmúlt néhány évben. A legtöbb országban a Covid19-világjárványt követően, a gazdaság fellendülésével és a járvány elleni védőintézkedések fokozatos kivezetésével párhuzamosan javulás állt be az államháztartás helyzetében. Az esetek többségében azonban az államháztartási hiány és az adósságráta a járvány előtti szint felett marad, részben az Oroszország Ukrajna elleni háborújának gazdasági hatásai és az ebből eredő magas energiaárakra válaszul hozott fiskális politikai intézkedések miatt.

Az elmúlt két évben az ukrajnai orosz invázió következtében jelentősen gyengült a gazdasági tevékenység, ami az inflációs ráták megugrásához vezetett. 2022 eleje óta Oroszország Ukrajna elleni háborúja az arra visszavezethető bizonytalanság, a kereskedelmi és ellátási lánc zavarai, valamint a romló üzleti és fogyasztói bizalom miatt megnehezíti a vizsgált országok gazdasági tevékenységét. Ugyanakkor az energia- és nyersanyagárak megugrása csökkentette a keresletet, és visszafogta a termelést. A vizsgált közép- és kelet-európai országokat különösen erősen érintették a háború gazdasági hatásai, tekintettel a rájuk jellemző magas energiaintenzitású termelésre, gazdasági nyitottságra, a globális ellátási láncokba való szoros integrálódásra, valamint az Oroszországgal folytatott kereskedelmükre és az Oroszországnak való pénzügyi kitettségükre (lásd még a 3.1 fejezetet). Emellett a monetáris politika szigorítása, amely a vizsgált országok többségében korábban kezdődött, mint az euroövezetben, rányomta bélyegét a gazdasági aktivitásra. Mindez a Cseh Köztársaságot, Magyarországot és Svédországot különösen erősen érintette – ezen országok gazdasága 2023-ban összességében visszaesett. Ugyanebben az évben Lengyelország gyenge növekedést jelentett, miközben Bulgária és Románia gazdasága némileg ellenállóbb maradt, 2% körüli növekedéssel, amit a viszonylag erős belső kereslet támogat.

Várhatóan a közeljövőben valamennyi vizsgált országban erősödni fog a gazdasági aktivitás, viszont a geopolitikai feszültségek beárnyékolják a gazdasági kilátásaikat. A 2023 eleje óta jelen lévő árnyomás és kínálati szűk keresztmetszetek oldódása, valamint a bizalom javulása és a munkaerőpiacok növekvő rugalmasságának köszönhetően 2024-ben gazdasági fellendülés várható a vizsgált országokban. Ezzel együtt a gazdasági aktivitást várhatóan továbbra is visszafogják majd a szigorú finanszírozási feltételek és a bizonytalanság. A bizonytalanság egyik fő forrása a geopolitikai feszültség, amely tovább fokozhatja a széttöredezettségi tendenciákat, további zavarokat okozhat a kereskedelemben és a befektetések terén, és ronthatja a kockázati megítélést. A gazdasági kilátásokat az elmúlt években a legtöbb vizsgált országban tapasztalt árversenyképesség-csökkenés és az infláció pályáját övező bizonytalanság is visszafogja.

Az elmúlt évtizedekben a vizsgált közép- és kelet-európai országok előrelépést értek el az euroövezeti átlaghoz való reálkonvergencia tekintetében. 1999 óta ezek az országok az egy főre jutó reál-GDP tekintetében jelentősen behozták az euroövezeti átlaghoz viszonyított lemaradásukat (3.1 ábra). 2019 óta azonban a felzárkózási folyamat megtorpant, sőt néhány országban meg is fordult, különösen a Cseh Köztársaságban, ahol 2019 vége és 2023 tavasza között jelentős reálárfolyam-felértékelődés volt tapasztalható. Ugyanakkor továbbra is jelentős makrogazdasági és pénzügyi sebezhetőségek állnak fenn, bár ezek mértéke országonként különböző. Amennyiben nem sikerül velük megbirkózni, ezek a sebezhetőségek hosszú távon várhatóan fokozzák az országok külső sokkoknak való kitettségét, és lelassítják a konvergenciafolyamatokat. Az említett országok hosszú távú reálkonvergenciájával kapcsolatos legfontosabb kihívások közé tartozik i. a változó és bizonytalan geopolitikai helyzet, amely nemcsak a kereskedelmet és a beruházásokat érintheti a közeljövőben, hanem a hosszú távú termelési trendeket is alakíthatja; ii. az ipari struktúrák változása, ami jellemzően a közepes jövedelmi szintről a magas jövedelmi szint felé haladó országok számára jelent kihívást; iii. a tartós munkaerőhiány és a kedvezőtlen demográfiai fejlemények, különösen a magasan képzett személyek elvándorlása; és iv. a kormányzás minősége, az intézményi kapacitás és az üzleti környezet javítása terén tapasztalható korlátozott előrelépés.

3.1 ábra

Egy főre jutó reál-GDP

a) Az euroövezet átlagához képest	b) Az 1999-es kiinduló szint a későbbi változáshoz viszonyítva az euroövezet átlagához képest
(index: euroövezet = 100)	(index: euroövezet = 100; x-tengely: 1999-es szint; y-tengely: szintváltozás százalékpontban, 1999–2023)

Ami az árstabilitási kritériumot illeti, a 12 havi átlagos inflációs ráta a jelentésben vizsgált mind a hat ország esetében meghaladta a 3,3%-os referenciaértéket (3.2 ábra). Bulgária, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Románia jóval a referenciaérték feletti inflációs rátát könyvelt el, míg Svédországban az infláció valamivel meghaladta a referenciaértéket. A 2022. évi konvergenciajelentésben az inflációs ráta Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában is jóval meghaladta az akkor alkalmazott, 4,9%-os referenciaértéket.

3.2 ábra

HICP-infláció

(átlagos éves százalékos változások)

E jelentés közzétételének időpontjában Románia ellen az EU Tanács határozata értelmében túlzotthiány-eljárás folyik. Emellett az Európai Bizottság 2024 júniusában megállapította, hogy Magyarország és Lengyelország nem teljesíti a Stabilitási és Növekedési Paktum hiánykritériumát. A világjárvány alatti meredek növekedést követően a költségvetési hiány többnyire csökkent, de 2023-ban Svédország kivételével minden országban magas szinten maradt. A 2022. évi konvergenciajelentéshez képest a vizsgált országok közül négyben javult a költségvetési egyenleg, viszont Lengyelországban jelentősen, Svédországban pedig kisebb mértékben romlott. 2023-ban a költségvetési hiány a referenciaérték felett alakult a vizsgált országok közül négyben: Magyarországon és Romániában jelentősen meghaladta a referenciaértéket, a GDP 6,7%-át, illetve 6,6%-át kitéve, Lengyelországban a GDP 5,1%-át kitevő értékkel jóval a referenciaérték fölött alakult, míg a Cseh Köztársaságban a GDP 3,7%-át kitevő értékkel mérsékelten a referenciaérték fölött alakult (3.3 ábra). Az Európai Bizottság 2024. tavaszi gazdasági előrejelzése szerint 2024-ben a GDP-arányos hiány várhatóan négy országban romlik, miközben Magyarországon, Lengyelországban és Romániában a 3%-os referenciaérték felett marad. 2025-ban a költségvetés egyenlegének javulása várható négy országban, de várhatóan továbbra is meghaladja a referenciaértéket Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. Ami az adósságkritériumot illeti, az adósságráta 2023-ban Bulgáriában és Svédországban egyaránt jóval a referenciaérték alatt alakult (3.4 ábra). A Cseh Köztársaságban, Lengyelországban és Romániában a referenciaérték alatt maradt, a GDP 40 és 50%-a közötti értéken. A vizsgált országok közül 2023-ban a GDP-arányos államadósság csak Magyarország esetében haladta meg a 60%-os referenciaértéket. E jelentés határnapján Románia ellen az Európai Tanács határozata értelmében még mindig túlzotthiány-eljárás zajlott. 2020 áprilisában túlzotthiány-eljárás indult, és 2024 júniusában a Bizottság megállapította, hogy Románia nem tett hatékony lépéseket a túlzott hiány megszüntetésére. A Bizottság ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a költségvetési hiányra vonatkozóan a Stabilitási és Növekedési Paktumban megjelölt kritérium sem Magyarországon, sem Lengyelországban nem teljesült a 2023-as eredmények és a 2024-re tervezett hiányok alapján. Következésképpen a Bizottság bejelentette azon szándékát, hogy 2024 júliusában javasolja az EU Tanácsának a Szerződés 126. cikkének (6) bekezdése szerinti határozat elfogadását, amely megállapítja Magyarországon és Lengyelországban a túlzott hiányt.

3.3 ábra

Államháztartási többlet (+) vagy hiány (-)

(a GDP százalékában)

3.4 ábra

Az államháztartás bruttó adóssága

(a GDP százalékában)

Ami az árfolyamkritériumot illeti, e jelentés közzétételének időpontjában csak a bolgár leva vesz részt az árfolyam-mechanizmusban (ERM II). A bolgár levát 2020 júliusában, eurónként 1,95583 leva középárfolyamon vették fel az ERM II-be, ±15%-os standard ingadozási sávval. Bulgária egyoldalú kötelezettségvállalásként a meglévő valutatanácsa mellett csatlakozott az ERM II-höz, nem róva semmilyen plusz kötelezettséget az EKB-ra. Az ERM II-ben való részvételről szóló megállapodás a bolgár hatóságok által vállalt számos szakpolitikai kötelezettségen alapult. A kétéves referencia-időszakban a bolgár leva nem tért el a középárfolyamától. Az alacsony volatilitást mutató román lej kivételével az ERM II-ben részt nem vevő többi valuta viszonylag magas volatilitást mutatott. A cseh korona, a román lej és a svéd korona 2024 júniusában gyengébb volt az euróval szemben, mint 2022 júniusában. Ugyanakkor a magyar forint közel azonos szinten forgott, míg a lengyel zloty erősödött (3.5 ábra).^[148]

3.5 ábra

Kétoldalú árfolyamok az euróval szemben

(index: 2022. június átlaga = 100; napi adatok; 2022. június 20. – 2024. június 19.)

Ami a hosszú távú kamatlábak konvergenciáját illeti, a vizsgált hat ország közül három esetében haladták meg a hosszú távú kamatlábak a 4,8%-os referenciaértéket (3.6 ábra). Lengyelországban, Romániában és Magyarországon a kamatlábak meghaladták a referenciaértéket. A legalacsonyabb értéket Svédországban rögzítették. A 2022. évi konvergenciajelentésben a hosszú távú kamatláb Lengyelországban és Magyarországon meghaladta az akkori 2,6%-os referenciaértéket, Romániában pedig jelentősen meghaladta azt.

3.6 ábra

Hosszú távú kamatlábak

(százalékok, éves átlag)

A konvergenciakritériumoknak való megfelelés mérlegelésekor elsőrendű fontosságú a fenntarthatóság. A konvergenciát tartósan kell elérni, nem csak egy bizonyos időpontban. A gazdasági és monetáris unió (GMU) első évtizede rámutatott arra, hogy a gyenge fundamentumok, az országos szinten túlzottan laza makrogazdasági hozzáállás és a nem megfelelő statisztikai kapacitás, valamint a reáljövedelmek konvergenciáját illető túlságosan optimista várakozások nemcsak az érintett országra nézve jelentenek kockázatokat, hanem az euroövezet egészének zavartalan működésére is. A második évtized azt mutatta, hogy a gazdasági konvergencia kihívást jelenthet, és hosszú időt igényelhet, ha a kezdeti makrogazdasági egyensúlyhiányok jelentősek, a kiigazítási és reformfolyamatok nehezek, és/vagy a káros sokkokkal szembeni ellenálló képesség gyenge. E kihívások kezelése a nemzeti hatóságok felelőssége, és elsősorban az ország saját érdeke, de az euroövezet zavartalan működése és különösen a monetáris politika transzmissziója szempontjából is fontos. A számszerű konvergenciakritériumoknak egy adott időpontban való megfelelés önmagában nem garancia arra, hogy a jövőben az euroövezet tagjaként zökkenőmentesen és előnyösen alakuljanak a gazdasági és pénzügyi fejlemények. Ezért az euroövezethez csatlakozó országoknak be kell bizonyítaniuk konvergenciafolyamataik fenntarthatóságát, valamint, hogy képesek megfelelni az euro bevezetése által képviselt tartós kötelezettségeknek és kihívásoknak, figyelembe véve, hogy a monetáris unió nem fiskális unió, és hogy ennek következtében a GMU-n belüli kockázatmegosztási mechanizmusok rendkívül korlátozottak.

A fenntartható konvergencia elérése érdekében sok vizsgált ország esetén tartós gazdaságpolitikai kiigazítások szükségesek. A fenntartható konvergencia előfeltételei közé tartozik a makrogazdasági stabilitás és a támogató üzleti környezet, ideértve a hatékony gazdasági struktúrákat és állami intézményeket, valamint – különösen – az egészséges költségvetési politikát. A termék- és munkaerőpiacok magas fokú rugalmassága elengedhetetlen a makrogazdasági sokkokkal való megbirkózás érdekében. Stabilitási kultúra megléte szükséges, jól lehorgonyzott inflációs várakozásokkal, amelyek segítenek elérni egy árstabilitással jellemzett környezetet. A tőke és a munkaerő hatékony felhasználásához, továbbá a termelékenység és a hosszú távú gazdasági növekedés elősegítéséhez nyílt piacgazdasági feltételekre van szükség, szabad verseny mellett. Az euroövezettel való magas fokú gazdasági integrációra van szükség a konjunktúraciklusok összehangolása érdekében. Ezenkívül megfelelő makroprudenciális politikák megléte szükséges az olyan makrogazdasági és pénzügyi egyensúlyhiányok kialakulásának megakadályozására, mint a túlzott eszközár-emelkedések, valamint a társadalmilag költséges fellendülő/visszaeső („boom-bust”) hitelezés ciklikus ingadozásai. Szükség van a pénzügyi intézmények felügyelete megfelelő kereteinek meglétére is. Az Európai Bizottság által a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás (MIP) keretében részletes vizsgálatnak alávetett országok számára elsőrendű fontossággal bír, hogy foglalkozzanak a gazdaságaikban meglevő beazonosított egyensúlyhiányokkal. Végül az intézményi környezet ereje, beleértve az ország képességét, hogy gazdasági kiigazítást és megalapozott fiskális politikát valósítson meg, jelentős tényező a gazdasági integrációban és konvergenciában. A Next Generation EU (NGEU) csomag egyedülálló lehetőséget képvisel az euroövezettel való konvergencia folyamatának felgyorsításához, amelynek sikeréhez döntő fontosságú a befektetési tervek és reformok hatékony és eredményes megvalósítása.

3.1 Az árstabilitási kritérium

2024 májusában a vizsgált hat ország közül ötnél a 12 havi átlagos inflációs ráta jóval az árstabilitási kritérium 3,3%-os referenciaértéke felett volt. Az infláció 2021-ben meredeken emelkedett, nagyrészt a bázishatásoknak, az energiaárak erőteljes emelkedésének, a pandémia által előidézett kínálati szűk keresztmetszeteknek és az áruk iránti globális kereslet jelentős növekedésének köszönhetően. 2022 eleje óta Oroszország Ukrajna ellen folytatott háborúja a magasabb energia- és nyersanyagárakon, valamint a már amúgy is feszített ellátási láncok feszültségein keresztül súlyosbítja az inflációs nyomásokat. Ennek következtében az infláció 2022-ben minden vizsgált országban tovább nőtt, bár – részben a belpolitikának köszönhetően – eltérő mértékben. A 2022. évi konvergenciajelentés óta az infláció a vizsgált országok többségében hasonló mintát követett. 2023 júniusa és 2024 májusa között az infláció minden országban jelentősen enyhült, de a svédországi szintnél magasabb maradt Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában, ami a globális szinten mutatkozó, kedvezőtlen sokkokkal szembeni nagyobb sebezhetőségüket, továbbá ezen országok munkaerőpiacának szűkösségét tükrözte. Tekintettel a fentiekre, ezen öt ország inflációs rátája jelentősen meghaladta a referenciaértéket, miközben Svédországban az inflációs ráta kevéssel a referenciaérték alatt maradt.

Az árak hosszabb távú alakulása a változékony makrogazdasági környezetet tükrözte, különösen az elmúlt néhány évben. Az elmúlt tíz évben mind az infláció átlagos rátáját, mind annak volatilitását illetően jelentős eltérések voltak a vizsgált országok között (3.7 ábra). Ebben az időszakban az átlagos infláció minden vizsgált országban folyamatosan magasabb volt, mint az euroövezetben. Kezdetben, 2014 és 2016 között az infláció minden országban visszafogott volt, ami főként a globális nyersanyagárak alakulását, az alacsony importált inflációs nyomást és egyes országokban a tartós kihasználatlan kapacitást, a szabályozott árak és a közvetett adók csökkenését, valamint a nominális effektív árfolyam erősödését tükrözte. Mindeközben a monetáris politikai feltételek jelentősen lazultak. 2017-ben az infláció a gazdasági konjunktúra erősödése, a szilárd belföldi kereslet, az egyre feszesebbé váló munkaerőpiac, valamint az emelkedő energia- és nyersanyagárak emelkedése miatt felgyorsult, ami néhány vizsgált országban a monetáris politikai irányvonal szigorítását ösztönözte. A pandémia 2020-as kitörése abban az évben a gazdasági konjunktúra jelentős esését eredményezte minden vizsgált országban. Néhány országban lassult az infláció, miközben máshol tartósabb maradt, tükrözve az élelmiszerek és szolgáltatások magasabb árait, továbbá a munkaerőpiac szűkösségét. 2021-ben és 2022-ben minden vizsgált országban jelentősen nőtt az infláció, ami nagyrészt az energiaárak meredek emelkedésére, továbbá a kereslet és a kínálat közötti összhangnak a pandémia és a makrogazdasági szakpolitikai válaszok által előidézett hiányára volt visszavezethető. 2022 eleje óta Oroszország Ukrajna elleni háborúja növeli az inflációs nyomásokat. Az infláció említett emelkedése elleni küzdelem érdekében a legtöbb központi bank 2021-ben elkezdte erőteljesen emelni a fő irányadó kamatát, miközben a kormányok saját mérlegelési körükben költségvetés-támogatási intézkedéseket vezettek be, hogy ezáltal enyhítsék a magas infláció miatt a gazdaságra nehezedő terheket. A vizsgált országokban ezekre az intézkedésekre javarészt 2022-ben és 2023-ban került sor, és főként az energiatermékekhez kapcsolódó támogatások emelésében, valamint kisebb mértékben a közvetett adók csökkentésében nyilvánultak meg. A 2022 végén/2023 elején bekövetkező csúcspontot követően, a korábbi monetáris politikai szigorítások, a csökkenő globális energiaárak és inflációs nyomások, valamint az enyhülő ellátási szűk keresztmetszetek következtében az infláció meredeken esni kezdett. Az inflációs dinamika mérséklődése miatt a Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Lengyelországban a jegybankok lazítani kezdtek a monetáris politikai irányvonalukon, miközben a fiskális támogatási intézkedéseket minden vizsgált országban fokozatosan visszavonták.

3.7 ábra

A HICP-infláció hosszú távú alakulása és kilátása

(éves százalékos változások)

A vizsgált országok többsége különösen ki volt téve a közelmúltban tapasztalt globális sokkhatásoknak, főként gazdaságuk bizonyos szerkezeti jellemzői miatt. A közép- és kelet-európai országokban lényegesen magasabb volt az infláció, mint az euroövezetben és Svédországban, ami az ukrajnai háború és a kapcsolódó geopolitikai változások hatásaival szembeni sebezhetőségüket tükrözi. Először is, ezekben az országokra az euroövezethez képest a termelés magasabb energiaintenzitása jellemző, főként a nagyobb, több energiát felhasználó ágazatok, például a gyártás és a szállítás, valamint a kevesebb energiahatékony készülék és épület miatt. Másodszor, az említett országok fogyasztási kosara nagyobb arányban tartalmazza az energiát és az élelmiszert az euroövezet országaihoz képest, mely jelenség az alacsonyabb átlagjövedelemekkel rendelkező gazdaságok gyakori jellemzője. Harmadszor, ezeknek a gazdaságoknak a többsége a háború kitörése előtt erősen függött az orosz energiától, és ezáltal sebezhetőbbek voltak az energiaellátás zavaraival szemben. Negyedszer, ezek az országok mélyen integrálódnak a globális ellátási láncokba, és ezáltal erősebben hatnak rájuk a globális ellátás szűk keresztmetszetei. Míg a külső sokkok fontos mozgatórugói voltak a kezdeti inflációs különbözeteknek, a hazai tényezők is kiemelkedő szerepet játszottak. Különösen a munkaerőpiaci feltételek a legtöbb vizsgált országban feszesek maradtak, történelmi mélypontra süllyedt munkanélküliségi rátákkal és tartós munkaerőhiánnyal, ami erőteljes bérnövekedést eredményezett (3.8 ábra, a) panel) (lásd még a 3.5 fejezetet).

3.8 ábra

A HICP, a nominális fajlagos munkaerőköltség (ULC) és a harmonizált versenyképességi mutatók (HCI) kumulált növekedése 2014 és 2023 között

a) HICP és nominális ULC	b) Az ULC-n és a GDP-deflátoron alapuló HCI‑k
(százalékpont; x-tengely: kumulatív HICP-növekedés; y-tengely: kumulatív ULC-növekedés)	(százalékpont; x tengely: kumulatív HCI-növekedés a GDP-deflátor alapján; y tengely: kumulatív HCI-növekedés az ULC alapján)

Habár az inflációs nyomás várhatóan tovább mérséklődik az előrejelzési horizonton, az infláció konvergenciájának hosszabb távú fenntarthatósága a vizsgált országok többsége esetén aggodalomra ad okot. Az Európai Bizottság 2024. tavaszi gazdasági előrejelzése szerint 2024-ben az infláció várhatóan minden vizsgált országban csökken a 2023-as szintekhez képest az inflációs nyomások és az ellátási szűk keresztmetszetek folyamatos enyhülése, valamint a korábbi monetáris politikai szigorítások miatt. Ugyanakkor Magyarországon, Lengyelországban és Romániában a belső kereslet élénkülése és a magas munkaerőköltség-növekedés miatt 2024-ben és 2025-ben várhatóan magas marad az infláció, míg Svédországban az előrejelzések szerint már 2024-ben közelíteni fog a célhoz. Ezeket az előrejelzéseket azonban – tekintettel a jelenlegi körülményekre – jelentős bizonytalanság övezi. Az inflációs kilátásokat fenyegető kockázatok szinte minden vizsgált országban felfelé irányulnak, mivel a globális ellátási szűk keresztmetszetek és az energiapiaci feszültségek kiújulásával a vártnál erősebb infláció alakulhat ki, ami a munkaerőpiacok feszességét figyelembe véve további felfelé ható nyomást fejt ki a bérekre. Még inkább előre tekintve, mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek valamennyi vizsgált közép- és kelet-európai országban még mindig alacsonyabbak, mint az euroövezetben, a felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbségeket eredményez az euroövezettel szemben, hacsak a nominálárfolyamok emelkedése ezt nem semlegesíti.

A jelentésben tárgyalt országok fenntartható árstabilitását elősegítő környezet stabilitásorientált gazdaságpolitikákat, szerkezeti reformokat és a pénzügyi stabilitás biztosítását szolgáló intézkedéseket követel meg. Az árstabilitást támogató környezet megteremtése vagy fenntartása döntően a munkaerőpiacok működésétől függ majd. Előretekintve fontos tényező lesz, hogy a bérek miként reagálnak a magas realizált inflációra, valamint hogyan tükrözik a munkatermelékenység-növekedést és veszik figyelembe a versenytárs országok munkaerőpiaci feltételeit, valamint ár- és költség-versenyképességének mutatóit (3.8 ábra). Folyamatos reformerőfeszítések szükségesek a munkaerő- és termékpiacok működésének további javítása, valamint a gazdaság bővülése és a foglalkoztatás növekedése kedvező feltételeinek fenntartása érdekében. Emiatt ugyancsak lényegesek az erősebb kormányzást és az intézmények minőségének további javítását szolgáló intézkedések. Tekintettel a monetáris politika korlátozott mozgásterére, különösen az ERM II-ben részt vevő Bulgária esetében, fontos, hogy más szakpolitikai területek támogassák e gazdaságok képességét az árstabilitás fenntartása, az országspecifikus sokkok leküzdése és a makrogazdasági egyensúlyhiányok kialakulásának elkerülése érdekében.

3.2 Az állami költségvetés helyzetére vonatkozó kritérium

E jelentés közzétételének időpontjában Románia ellen az EU Tanács határozata értelmében továbbra is túlzotthiány-eljárás folyik, és három további ország is túllépte a hiányra vonatkozó referenciaértéket 2023-ban. 2019-ben Romániában a hiány meghaladta a GDP 3%-ának megfelelő referenciaértéket, és 2020 áprilisában túlzotthiány-eljárás indult. A túlzott hiány kiigazításának határidejét később 2024-re tették. Négy vizsgált ország államháztartási hiányának GDP-hez viszonyított aránya 2023-ben meghaladta a referenciaértéket. A hiány a referenciaérték felett volt Csehországban (a GDP 3,7%-a), jóval a referenciaérték felett Lengyelországban (a GDP 5,1%-a), és jelentősen a referenciaérték felett Romániában (a GDP 6,6%-a) és Magyarországon (a GDP 6,7%-a). Bulgáriában és Svédországban a hiány jóval a referenciaérték alatt maradva a GDP 1,9%-a, illetve 0,6%-a volt.

2023-ban a költségvetési hiány a jelentésben tárgyalt négy országban a 2021-es szint alatt volt, ami a pandémia utáni gazdasági fellendülés és a fiskális politikai válaszintézkedések kivezetése miatt következett be. Miután a hiány 2020-ban Svédország kivételével valamennyi vizsgált országban a 3%-os referenciaérték fölé emelkedett, mivel a világjárvány a gazdasági tevékenység jelentős romlásához vezetett, és fiskális intézkedéseket fogadtak el a pandémia következményeinek enyhítésére, 2021-ben az említett országok közül négyben a referenciaérték felett maradt. 2022-ben az élénkülő gazdaság és a fiskális intézkedések egy részének visszavonása miatt a legtöbb országban javult a költségvetési egyenleg. 2023-ban azonban ezt részben ellensúlyozták az Oroszország Ukrajna elleni háborújának begyűrűző gazdasági hatásai, az ebből eredő magas energiaárakra válaszul hozott fiskális politikai intézkedések, valamint a gazdasági aktivitás gyengülése, és ennek következtében 2023-ban a 2022-es szinthez képest öt vizsgált országban romlott a költségvetési egyenleg, különösen Lengyelországban, ahol a költségvetési hiány 2023-ban 3,3 százalékponttal haladta meg a 2021-es értéket.

Az Európai Bizottság előrejelzése szerint 2024-ben a GDP-arányos hiány Magyarországon, Lengyelországban és Romániában a 3%-os referenciaérték fölött marad. Az előrejelzések szerint 2024-ben az államháztartási egyenleg négy vizsgált országban romlik majd, miközben Magyarországon és Lengyelországban jóval, Romániában pedig jelentősen a referenciaérték felett marad. Ugyanakkor Csehországban várhatóan visszatér a 3%-os referenciaérték alá.

2023-ban az adósságráta Magyarországon meghaladta a GDP 60%-át, miközben a többi vizsgált országban az adósságszintek e küszöb alatt vagy jóval alatta voltak (3.1 táblázat és 3.4 ábra). Főként a pandémia utáni fellendülés következtében 2023-ban a GDP-arányos államadósság négy vizsgált országban meghaladta a 2021. évi szintjét. Az adósságráta jelentősen, a GDP 2,0 százalékpontjával nőtt Csehországban és kissé, 0,3 százalékponttal nőtt Romániában, miközben Svédországban 5,5 százalékponttal, Lengyelországban 4,0 százalékponttal, Magyarországon 3,2 százalékponttal és Bulgáriában 0,8 százalékponttal csökkent. Hosszabb időtávot tekintve, 2014 és 2023 között a GDP-arányos államadósság erőteljesen nőtt Romániában (9,7 százalékponttal) és különösen a Cseh Köztársaságban (2,1 százalékponttal), míg a többi országban csökkent.

2024-re az Európai Bizottság az összes vizsgált országra vonatkozóan a GDP-arányos államadósság növekedését prognosztizálja. Az adósságráta Lengyelországban és Romániában jelentősen, a másik négy országban pedig mérsékelten emelkedik. A Bizottság prognózisai azt jelzik, hogy 2024-ben – Magyarország kivételével – az adósságráta valamennyi országban a 60%-os referenciaérték alatt vagy jóval az alatt marad.

2024 júniusában az Európai Bizottság megállapította, hogy Románia nem tett hatékony lépéseket a túlzott hiány kezelésére, Magyarország és Lengyelország pedig nem teljesíti a Stabilitási és Növekedési Paktum hiánykritériumát. 2024. június 19-én a Bizottság kiadott egy jelentést, amely a szerződés 126. cikkének (3) bekezdésével összhangban készült, és az Eurostat által 2024. április 22-én jóváhagyott adatokon alapul 12 tagállam, köztük a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország vonatkozásában.^[149] Ebben arra jutott, hogy 2023-ban a költségvetési hiány a GDP 3%-ának megfelelő referenciaérték felett – és nem annak közelében – volt a Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Lengyelországban. Továbbá megállapította, hogy 2024-re Magyarország és Lengyelország a referenciaérték feletti – és nem ahhoz közeli – hiányt tervezett. A referenciaérték túllépését – a Szerződés meghatározása szerint – mindhárom országban kivételesnek ítélte. A Bizottság Magyarországon és Lengyelországban nem átmeneti, míg Csehországban átmeneti túllépést várt, mivel ez utóbbi ország esetében 2024-re és 2025-re egyaránt a referenciaértéket meg nem haladó értéket jelzett előre. Összességében az elemzés szerint sem Magyarország, sem Lengyelország nem teljesítette a hiánykritériumot, a Cseh Köztársaság viszont igen. A jelentés alapján a Bizottság bejelentette azon szándékát, hogy 2024 júliusában javasolja az EU Tanácsának a Szerződés 126. cikkének (6) bekezdése szerinti határozat elfogadását, amely megállapítja Magyarországon és Lengyelországban a túlzott hiányt. A Bizottság várhatóan 2024 őszén ajánlani fogja a Tanácsnak a túlzott hiány megállapításának visszavonását. Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy Románia 2023-ban nem teljesítette a folyamatban lévő túlzotthiány-eljárás hiánycélját, és a költségvetési kiigazítás jelentősen elmaradt a Tanács által javasolttól. Ennek alapján a Bizottság ajánlást adott ki a Tanácsnak egy olyan értelmű határozatra, amelyben megállapításra kerül, hogy Románia nem tett hatékony intézkedéseket a 126. cikk (7) bekezdése szerinti ajánlásra a túlzott hiány legkésőbb 2024-ig történő megszüntetése érdekében.

Előretekintve, a jelentésben vizsgált országok számára elengedhetetlen a szilárd és fenntartható fiskális pozíciók elérése, illetve fenntartása. A túlzotthiány-eljárás alá eső Románia, amely az Európai Bizottság 2023-as adósság-fenntarthatósági jelentése szerint magas középtávú költségvetési fenntarthatósági kockázattal rendelkezik, köteles biztosítani a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak való megfelelést, és korrigálnia kell túlzott hiányát, az EU Tanácsának ajánlásával összhangban.^[150] A 2023-as hiány Svédország kivételével az összes vizsgált országban egyértelműen meghaladta a járvány előtti hiányt. A többi országnak a lehető leghamarabb vissza kell vinnie a költségvetési hiányát a 3%-os referenciaérték alá, vagy az alatt kell tartania, fel kell építenie az automatikus stabilizátorok működésének lehetővé tételéhez szükséges puffereket, és fokoznia kell a kedvezőtlen sokkokkal szembeni ellenállást. Ezenkívül a referenciaértéket meghaladó GDP-arányos adósságrátával bíró Magyarországnak gondoskodnia kell rátája elegendő mértékű csökkenéséről annak biztosítása érdekében, hogy bármilyen jövőbeli visszaeséskor költségvetési tartalékok álljanak rendelkezésre. Minden országnak biztosítania kell a felülvizsgált Stabilitási és Növekedési Paktum betartását, amely ajánlásokat fogalmaz meg a 2025-tel kezdődő időszakra nézve. Általában a további konszolidáció megkönnyítené a kedvezőtlen demográfiai folyamatokkal kapcsolatos költségvetési kihívások kezelését. Az EU szabályaival teljesen összhangban levő és eredményesen megvalósított erős nemzeti költségvetési kereteknek támogatniuk kell a fiskális konszolidációt, és korlátozniuk kell az állami kiadások elszaladását, miközben segítenek a makrogazdasági egyensúlyhiányok újbóli kialakulásának megelőzésében. Mindent egybevetve, a költségvetési stratégiáknak összhangban kell lenniük az állami beruházások prioritásainak újrarendezésével és az átfogó szerkezeti reformokkal a potenciális növekedés és a foglalkoztatás fokozása érdekében. Az NGEU program eredményes és hatékony végrehajtása szükséges a gazdasági fellendülés támogatása és a folyamatban levő szerkezeti változások kiigazítása érdekében.

3.3 Az árfolyam-kritérium

A jelentés kiadásának idején a bolgár leva az egyetlen valuta, amely részt vesz az ERM II-ben. A többi vizsgált tagállam valutái különböző árfolyamrendszerekkel működnek.

2020. július 10-én az ERM II-ben részt vevő felek közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy a bolgár levát felveszik az ERM II-be, így az a 2022. június 20. és 2024. június 19. közötti kétéves referencia-időszakban részt vett az ERM II-ben. A bolgár levát eurónként 1,95583 leva középárfolyamon vették fel az ERM II-be, ±15%-os standard ingadozási sávval. Bulgária egyoldalú kötelezettségvállalásként a meglévő valutatanácsa mellett csatlakozott az ERM II-höz, ezáltal nem róva semmilyen plusz kötelezettséget az EKB-ra. Az ERM II-ben való részvételről szóló megállapodás a bolgár hatóságok által vállalt számos szakpolitikai kötelezettségen alapult (amelyek közül néhány már teljesült, amikor a levát felvették az ERM II-be), azzal a céllal, hogy elérjék a fenntartható gazdasági konvergencia magas fokát az euro bevezetésének idejére. Az EKB és az Európai Bizottság figyelemmel kísérte a Bulgária által a belépés után tett kötelezettségvállalásainak tényleges végrehajtását, saját hatáskörükben eljárva a Szerződések és a másodlagos jog rendelkezéseinek megfelelően. Felügyeleti hatóságként eljárva, a makroprudenciális politikával kapcsolatos megosztott felelősségére tekintettel az EKB szorosan figyelemmel kíséri a pénzügyi szektorral kapcsolatos kötelezettségvállalások teljesítését, azaz a fizetésképtelenségi keretrendszer és a pénzmosás elleni keretrendszer gyakorlatba ültetését, mivel az a prudenciális szempontokra is hatással lehet. Bulgária jelenleg ezeknek a kötelezettségeknek a teljesítésén dolgozik, és határozottan ajánlott a cselekvési terv azon elemeinek végrehajtására tett erőfeszítéseit, amelyeket a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) azután fogadott el, hogy Bulgária 2023 októberében „szürkelistára” került. A referencia-időszakban a leva nem tért el a középárfolyamtól.

Az ERM II-ben részt nem vevő valutákkal rugalmas vagy irányított lebegő árfolyamrendszerekben kereskedtek, a legtöbb esetben viszonylag magas árfolyam-volatilitás közepette. Az irányított lebegő árfolyamrendszerben kereskedett román lej kis mértékű volatilitást mutatott, míg az ERM II-ben részt nem vevő többi valuta rugalmas árfolyamrendszerben kereskedett, és viszonylag nagy mértékű volatilitásnak volt kitéve. A cseh korona, a román lej és a svéd korona 2024 júniusában gyengébb volt az euróval szemben, mint 2022 júniusában. Ugyanakkor a magyar forint közel azonos szinten forgott, míg a lengyel zloty erősödött.

3.4 A hosszú távú kamatlábak kritériuma

A referencia-időszakban a hat vizsgált ország közül háromban az átlagos hosszú távú kamatláb meghaladta a 4,8%-os referenciaértéket. Az átlagos hosszú távú kamatláb Svédországban (2,5%) és Bulgáriában (4,0%) volt a legalacsonyabb. A Cseh Köztársaságban is a referenciaérték alatti, 4,2%-os átlagos hosszú távú kamatlábat regisztráltak, míg Lengyelország és Románia a maguk 5,6%-os, illetve 6,4%-os értékével afelett maradtak. A legmagasabb, 6,8%-os átlagos hosszú távú kamatlábat Magyarországon regisztrálták. 2022-ben az ukrajnai orosz invázió hatásával összefüggő kezdeti sokkot követően növekedésnek induló inflációs nyomások miatt a hosszú távú kamatlábak 12 havi átlagai tovább emelkedtek. 2023 eleje óta úgy tűnik, hogy a hosszú távú kamatlábak valamennyi országban stabilizálódtak, sőt valamelyest csökkentek, bár szinte minden országban továbbra is magas szinten maradtak.

A 2022. évi konvergenciajelentés óta a hosszú távú kamatláb-különbözetek az euroövezet átlagához képest a vizsgált országok mindegyikében csökkentek, Bulgária kivételével. Mindazonáltal továbbra is jelentős mértékű heterogenitás áll fenn a hosszú távú kamatláb-különbözetekben a vizsgált országok között, tükrözve az országok ciklikus pozíciói, valamint a külső és belső sebezhetőségeik közötti, pénzügyi piacok által értékelt különbségeket, ideértve a költségvetési teljesítmény alakulását és a fenntartható konvergencia kilátásait. 2024 májusában Bulgária hosszú távú kamatlába 60 bázisponttal volt az euroövezeti szint felett, ami 0,9 százalékpontos növekedést jelent a vizsgált időszak elején, 2022 májusában rögzített szinthez képest. Ezek a fejlemények feltehetően a politikai instabilitásból eredő országkockázathoz kapcsolódnak, míg Bulgáriában a bankrendszer túlnyomórészt euroövezeti bankok tulajdonában van, és a központi bank valutatanácsot működtet, amely de facto euroövezeti monetáris feltételeket importál. A vizsgált időszakban Magyarországon, Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban és Romániában tapasztalták a kamatláb-különbözet legnagyobb csökkenéseit, 1,8 és 2,9 közötti bázisponttal. Svédország kamatláb-különbözete csökkent a legkevésbé (0,8 százalékponttal).

3.5 További jelentős tényezők

Az Európai Bizottság szerint jelentősen megnőttek a költség-versenyképességi nyomással kapcsolatos aggodalmak. A riasztási mechanizmus keretében készült 2024. évi jelentésében (Alert Mechanism Report 2024) a Bizottság különösen a nominális fajlagos munkaerőköltségek jelentős növekedésére hivatkozik a vizsgált közép- és kelet-európai országokban, jelentős kumulált inflációs különbségek és feszes munkaerőpiacok közepette. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy részletes vizsgálatra van szükség Magyarországban, Romániában és Svédországban. Magyarországgal kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy továbbra is aggályok állnak fenn az erős ár- és költségnyomással, a kormányzati és külső finanszírozási igényekkel, valamint a lakásárakkal kapcsolatban. Románia esetében a Bizottság megállapította, hogy a költség-versenyképességgel, a külső fenntarthatósággal és az államháztartási hiánnyal kapcsolatos aggályok továbbra is jelentősek. Svédország esetében a Bizottság megállapította, hogy a lakásárakkal, a háztartások magas adósságállományával és a vállalati adósságokkal kapcsolatos aggályok továbbra is fennállnak. Jóllehet a Bizottság minősítése szerint a jelentésben vizsgált többi vizsgált országban nem volt egyensúlyhiány, azok az országok is szembesülnek különféle kihívásokkal. A 2024. évi európai szemeszter tavaszi csomagjában a Bizottság megerősítette, hogy Magyarországon és Svédországban továbbra is egyensúlyhiányok tapasztalhatók, míg Romániában a 2023-ig fennálló egyensúlyhiányok után túlzott egyensúlyhiány tapasztalható, mivel továbbra is fennállnak a külső számlákkal kapcsolatos, főként a nagy és egyre növekvő államháztartási hiányok miatti sebezhetőségek, miközben az eleve jelentős ár- és költségnyomások tovább nőttek, és a szakpolitikai intézkedések gyengének bizonyultak.

A legtöbb vizsgált ország külső pozíciója romlott az utóbbi években. A MIP eredménytáblája azt mutatja, hogy 2023-ban a legtöbb vizsgált országban a folyó fizetési mérleg hároméves átlagos egyenlege tovább süllyedt a negatív tartományba (3.2 táblázat). A megnövekedett hiány a nyersanyagárak megugrását tükrözte, ami a kereskedelmi feltételek romlását eredményezte, miközben a belső kereslet rugalmas maradt, a fő kereskedelmi partnerek részéről pedig gyenge importkereslet mutatkozott. 2023-ban a folyó fizetési mérleg hároméves átlagos hiánya Romániában meghaladta az indikatív küszöbérték alsó sávját, vagyis a GDP -4,0%-át, míg Magyarországon az érték pontosan -4,0% volt. Svédországban ez az érték meghaladta a 6,0%-os indikatív küszöb felső sávját.

A GDP-arányos negatív nettó nemzetközi befektetési pozíció a legtöbb vizsgált országban lefelé mozdult el, de magas szinten maradt. A közép- és kelet-európai országok nettó külföldi kötelezettségei főként közvetlen külföldi befektetések, ami stabilabb finanszírozási formának minősül. 2023-ban a nettó nemzetközi befektetési pozíció Magyarországon és Romániában volt a GDP -35%-ának megfelelő indikatív küszöbérték felett. A nettó külföldi kötelezettségek Lengyelországban (a GDP 31,5%-a) a Cseh Köztársaságban (a GDP 13,2%-a) és Bulgáriában (a GDP 7,6%-a) voltak a legkisebbek, míg Svédország pozitív nettó nemzetközi befektetési pozíciót könyvelhetett el (a GDP 33,2%-a).

Az ár- és a költség-versenyképességet illetően, 2021 és 2023 között a HICP-vel deflált reáleffektív árfolyamok sok vizsgált országban különböző mértékben felértékelődtek, Svédország kivételével. A fajlagos munkaköltségek hároméves növekedési üteme csaknem minden vizsgált országban igen magas szinteken volt. 2023-ban Svédország kivételével minden országban meghaladta a 12%-os indikatív küszöböt. Bulgáriában, Magyarországon és Romániában a fajlagos munkaerőköltségek a küszöbérték több mint kétszeresével nőttek. Az ár- és költség-versenyképesség romlása ellenére 2023-ban és több éves távon is valamennyi országban valamelyest javult az exportpiaci részesedés (többek között az exporttermelési kapacitások bővülése miatt).

A vizsgált országok gazdaságai kereskedelmi és pénzügyi kapcsolataik révén továbbra is jól integrálódnak az euroövezetbe. Az euroövezet a vizsgált országok fő kereskedelmi és pénzügyi partnere (3.9 ábra). 2023-ban az euroövezetbe irányuló áruexport a svédországi teljes export 40,7%-ától a csehországi 62,4%-ig terjedt. Ugyanebben az évben az euroövezetből származó behozatal aránya Bulgária teljes importjának 41,8%-a és Lengyelország 55,8%-a között alakult. Ami a pénzügyi befektetéseket illeti, Csehországban, Romániában és Lengyelországban az euroövezet részesedése a befelé irányuló közvetlen befektetések állományában meghaladta a 70%-ot, míg Bulgáriában az euroövezet részesedése a portfólióbefektetési kötelezettségek állományában meghaladta a küszöbértéket. Mind a közvetlen befektetések, mind a portfólióbefektetések tekintetében Romániában volt a legmagasabb, Csehországban pedig a második legmagasabb volt az euroövezetbe fektetett külföldi eszközök állományának aránya. Emellett a vizsgált közép- és kelet-európai országok, különösen Bulgária, Csehország és Románia bankrendszerében fontos szerepet töltenek be az euroövezetben bejegyzett pénzintézetek tulajdonában lévő bankok. Összességében a vizsgált országok konjunktúraciklusai továbbra minden esetben jelentős mértékben szinkronban van az euroövezetével.

3.9 ábra

Kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok az euroövezettel

a) Az euroövezettel folytatott árukereskedelem aránya	b) Befektetési pozíció az euroövezetben
(a teljes érték százalékában)	(a teljes érték százalékában)

2022 óta a lakásárak növekedése az összes vizsgált országban lelassult. A 2021–2022-es időszakban a lakásárak a vizsgált országok többségében a globális pénzügyi válság előtt nem látott ütemben emelkedtek. 2022 óta a hitelfelvételi költségek meredek emelkedése a fogyasztói bizalom romlásával párosulva mérséklő hatást gyakorolt a jelzáloghitelezésre és a lakóingatlanok áraira, bár országonként eltérő mértékben (3.10. ábra, a) panel). Bulgáriában és Lengyelországban viszonylag enyhe lakáspiaci korrekció zajlott le, míg Svédországban, ahol a kockázatok a háztartások magas eladósodottsága és a bankszektor ingatlanpiaci kitettsége miatt továbbra is magasak, számottevően csökkentek a lakásárak. A magasabb kamatlábak növelték a hitelszolgálati költségeket, különösen azokban az országokban, ahol a változó kamatozású jelzáloghitelek aránya historikusan magas, mint például Lengyelországban, Romániában és Svédországban (3.10 ábra, b) panel). Előretekintve a háztartások hitelszolgálati képessége tovább csökkenhet, ha az energiaárak ismét szárnyalni kezdenek, ha a kamatok hosszabb ideig magasabbak maradnak, vagy ha a munkaerőpiaci feltételek jelentősen romlanak.

3.10 ábra

A lakásárak és a változó kamatozású jelzáloghitelek aránya

a) Lakóingatlanárak	b) A változó kamatozású lakáscélú hitelek aránya
(éves százalékos változások)	(a teljes érték százalékában, a 2014–2024-es időszak átlaga)

Az árfolyamkockázatnak való kitettség a vizsgált országok többségében nőtt, miközben a bankszektor összességében rugalmas maradt. 2022 óta jelentősen nőtt a vállalatoknak nyújtott, euróban denominált hitelek aránya (3.11 ábra, a) panel), különösen a Cseh Köztársaságban, Magyarországon és Romániában, a kamatkülönbözeteknek az euroövezethez viszonyított növekedését tükrözve. Ezzel szemben a háztartásoknak nyújtott, euróban denominált hitelek aránya az összes vizsgált országban viszonylag alacsony szinten maradt. Amellett, hogy csökkentheti a hazai monetáris politika hatékonyságát, a magas euroizáció fokozza a pénzügyi rendszer sebezhetőségét az árfolyam-ingadozásokkal szemben, mivel a magánszektor mérlegében devizanem-eltéréshez vezethet. A magasabb devizakitettséghez, a magasabb kamatlábakhoz és a lakáspiacon zajló korrekcióhoz kapcsolódó pénzügyi stabilitási kockázatokat mérsékli a bankszektorok ellenálló képessége, amelyek továbbra is szilárd tőkepozíciókat és likviditási puffereket, a finanszírozáshoz való stabil hozzáférést és megfelelő jövedelmezőséget mutatnak az összes vizsgált országban. Emellett a nem teljesítő hitelek aránya tovább csökkent, 2023-ban történelmi mélypontot érve el vagy annak közelébe kerülve (3.11 ábra, b) panel), miközben a vizsgált országok többségében az euroövezeti szint felett maradt.

3.11 ábra

Euróban denominált és nem teljesítő hitelek

a) Az NPV-knek nyújtott, euróban denominált hitelek aránya	b) Nem teljesítő hitelek
(a teljes érték százalékában)	(a teljes érték százalékában)

A vizsgált országokban a pénzügyi szektorra vonatkozó politikák céljaként annak biztosítását kell megjelölni, hogy a pénzügyi szektor erőteljesen járuljon hozzá a fenntartható gazdasági növekedéshez és az árstabilitáshoz, míg a felügyeleti politikáknak a pénzügyileg egészséges és rugalmas bankrendszer biztosítására kell irányulniuk, amely az egységes felügyeleti mechanizmushoz (SSM) való csatlakozás előfeltétele. A pénzügyi rendszerbe vetett bizalom további támogatása érdekében az illetékes nemzeti hatóságoknak tovább kell javítaniuk felügyeleti gyakorlatukon többek között azzal, hogy követik a vonatkozó nemzetközi és európai szervek alkalmazható ajánlásait, továbbá szorosan együttműködnek az EU-tagállamok más nemzeti felügyeleti szerveivel a felügyeleti kollégiumokban. A Българска народна банка-val (Bolgár Nemzeti Bank) kialakított szoros együttműködési keret 2020-ban megvalósult hatályba lépésével az EKB átvette a felelősséget i. Bulgária jelentős intézményeinek közvetlen felügyeletéért, ii. minden felügyelt szervezetre vonatkozó közös eljárásokért, valamint iii. a kevésbé jelentős intézmények felügyeletéért, amelyek felügyeletét továbbra is a nemzeti felügyelet végzi. A Българска народна банка-val (Bolgár Nemzeti Bank) való szoros együttműködés létrehozása óta az EKB szorosan együttműködik az SSM-be történő zökkenőmentes integráció biztosítása érdekében.

A munkaerőpiaci feltételek a legtöbb vizsgált országban feszesek maradtak. A 2022. évi konvergenciajelentés megjelenése óta a munkanélküliségi ráta a vizsgált országok többségében valamelyest emelkedett, de a történelmi mélypontok közelében és az euroövezeti szint alatt maradt (3.12 ábra, a) panel). A legtöbb ország továbbra is munkaerőhiánnyal küzd a munkaerőpiac bizonyos szegmenseiben, ami tovább fokozta a bérnyomást. A munkaerő-kínálat hiánya abból adódik, hogy a vizsgált közép- és kelet-európai országokat az euroövezethez képest kevésbé kedvező fejlemények jellemezték a munkaerő és a munkaképes korú lakosság tekintetében (3.12 ábra, b) panel). Ezen tendenciák hátterében a magasan képzett fiatalok elvándorlása és a népesség gyors elöregedése áll. A vizsgált országok némelyikének munkaerőpiacát érintő egyéb strukturális kihívások közé tartoznak a szakképzettség terén tapasztalható jelentős eltérések és az alacsony munkaerőpiaci részvétel (különösen a nők esetében). Bár a munkaerőpiac feszessége rövid távon a bérek és az inflációs kilátások felfelé ívelő kockázatát okozza, a bér-ár spirál kockázata visszafogottnak tűnik a széles körben rögzült, hosszabb távú inflációs várakozások miatt, amelyek a piacok bizalmát tükrözik a jegybankok árstabilitás iránti elkötelezettsége iránt. Középtávon a munkaerőpiacok kedvezőtlen demográfiai és strukturális problémái komoly kihívást jelentenek a közép- és kelet-európai országok számára az euroövezethez való további felzárkózásban. A kockázatok különösen kiélezettek Bulgáriában és Romániában, ahol a lakosság várhatóan továbbra is gyors ütemben csökkenni fog a következő évtizedben.

3.12 ábra

Munkaerőpiaci indikátorok

a) Munkanélküliségi ráta	b) Munkaképes korú lakosság
(a munkaerő százaléka)	(százalékos változások)

Az intézményi környezet ereje egy másik fontos tényező a gazdasági integráció és konvergencia fenntarthatóságának elemzésében. Az intézmények alacsony minősége és a gyenge kormányzás például az üzleti környezetben meglévő gyengeségekkel, nem kellően hatékony közigazgatással, adókijátszással és korrupcióval járhat, továbbá tükrözheti a társadalmi befogadás és az átláthatóság hiányát, a bírói függetlenség hiányát, illetve az online szolgáltatásokhoz való gyenge hozzáférést. A legtöbb vizsgált országban az intézményi minőség fejlesztése hozzájárulna a termelési tényezők hatékony felhasználása és allokációja útjában álló meglévő merevségek és akadályok eltávolításához, ezzel erősítve a hosszú távú növekedési képességet. A potenciális kibocsátásnövekedés hátráltatásával a gyenge intézményi környezet alááshatja egy ország adósságszolgálati képességét, és megnehezítheti a gazdasági kiigazítást is. Ezenkívül befolyásolhatja egy ország azon képességét, hogy végrehajtsa a szükséges szakpolitikai intézkedéseket.

Az intézmények és a kormányzás minősége minden vizsgált közép- és kelet-európai országban viszonylag gyenge, különösen Bulgáriában, Romániában és Magyarországon. Ez kockázatokat jelenthet a gazdaság rugalmasságára és a konvergencia fenntarthatóságára nézve. A specifikus intézményi mutatók lényegében az intézmények és a kormányzás gyenge minőségének általános képét erősítik meg a legtöbb országban, azzal együtt, hogy egyes országokban figyelemreméltó javulás tapasztalható az elmúlt évtizedekben (3.13 ábra).^[151] Ebben a tekintetben Bulgária, Románia és Magyarország tartozik azon országok közé, amelyek az EU-n belül a legnagyobb kihívásokkal néznek szembe. A megfelelő fellendülési és rezilienciatervekben meghatározott reformok végrehajtása elősegítené a jogállamiság és a kormányzás megerősítését ezekben az országokban.

3.13 ábra

Az EU-országok áttekintése az intézményminőség szempontjából

a) Kormányzási indikátorok	b) Korrupcióérzékelési index
(index; x-tengely: 2000-es szint; y-tengely: 2022-es szint)	(index; x-tengely: 1999-es szint; y-tengely: 2023-as szint)

A legtöbb vizsgált országban strukturális reformokra van szükség a gazdasági növekedés és a versenyképesség javítása érdekében. A helyi intézmények, a kormányzás és az üzleti környezet javítása, az állami tulajdonú vállalatok reformjának és privatizációjának folytatása, valamint az uniós források hatékony felhasználása együttesen elősegítenék a termelékenység növekedésének felgyorsítását. Ez pedig hozzájárulna a verseny fokozásához a legfontosabb szabályozott szektorokban (pl. energia és közlekedés), mérsékelve a belépés korlátait és ösztönözve az igencsak szükséges magánberuházást.

4 Országonkénti összefoglalók

4.1 Bulgária

2024 májusában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Bulgáriában 5,1% volt, vagyis jóval meghaladta az árstabilitási kritérium 3,3%-os referenciaértékét. A következő hónapokban az inflációs nyomások és az ellátási szűk keresztmetszetek folyamatos enyhülésével e ráta fokozatos csökkenése várható. A maginfláció előreláthatólag tartósan magas marad, ami főként a feszes munkaerőpiacok mellett jelentkező erős bérnyomást tükrözi. A fajlagos munkaerőköltség a 2020–2023 közötti időszakban 27,4%-kal – tehát a 9,5%-os euroövezeti rátához képest jóval nagyobb mértékben – nőtt. Aggályok merülnek fel az inflációs konvergencia bulgáriai hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban. A felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbözeteket eredményez az euroövezettel szemben, mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek Bulgáriában még mindig jóval alacsonyabbak, mint az euroövezetben.

Jelenleg nem folyik az Európai Tanács határozata értelmében túlzotthiány-eljárás Bulgária ellen. 2023-ban Bulgária államháztartásának költségvetési hiánya a GDP 1,9%-a volt, tehát jóval a 3%-os referenciaérték alatt volt, GDP-arányos államadóssága pedig 23,1%-ot tett ki, így szintén jóval a 60%-os referenciaérték alatt volt.

A bolgár leva a 2022. június 20-tól 2024. június 19-ig terjedő kétéves referencia-időszakban részt vett az ERM II-ben. A referencia-időszakban a leva nem tért el a középárfolyamtól. Az ERM II-ben való részvételről szóló megállapodás a bolgár hatóságok által vállalt számos szakpolitikai kötelezettségen alapult. Bulgária jelenleg ezeknek a belépés utáni kötelezettségeknek a teljesítésén dolgozik, és határozottan ajánlott a cselekvési terv azon elemeinek végrehajtására tett erőfeszítéseit, amelyeket a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) azután fogadott el, hogy Bulgária 2023 októberében a FATF fokozott ellenőrzés alá vont országokat tartalmazó „szürkelistájára” került.

A 2023 júniusa és 2024 májusa közötti referencia-időszakban a bolgár hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 4,0%-on voltak, tehát a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 4,8%-os referenciaértéke alatt. A bolgár hosszú távú kamatlábak és az euroövezeti (GDP-vel súlyozott) kamatláb közötti különbözet némileg csökkent, a referencia-időszak végén 0,9 százalékponton állt. A tőkepiacok Bulgáriában továbbra is kisebbek és jóval fejletlenebbek, mint az euroövezetben.

A bolgár jogszabályok a Szerződés 131. cikkében előírtak szerint összeegyeztethetők a Szerződésekkel, valamint a KBER és az EKB alapokmányával, a 7.1. fejezetben meghatározott feltételek és értelmezések függvényében.

4.2 Csehország

2024 májusában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta a Cseh Köztársaságban 6,3% volt, vagyis jóval meghaladta az árstabilitási kritérium 3,3%-os referenciaértékét. A következő hónapokban e ráta fokozatos csökkenése várható a korábbi monetáris politikai szigorításoknak, valamint az inflációs nyomások és az ellátási szűk keresztmetszetek folyamatban lévő enyhülésének betudhatóan. Ugyanakkor a nagyon feszes munkaerőpiac továbbra is felfelé ható nyomást gyakorol az inflációra. Némi aggály merül fel az inflációs konvergencia hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban a Csehországban. Ha a nominálárfolyam felértékelődése nem ellensúlyozza, a felzárkózási folyamat pozitív inflációs különbözeteket eredményezhet az euroövezettel szemben, mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek Csehországban még mindig viszonylag alacsonyabbak, mint az euroövezetben.

Jelenleg nem folyik az Európai Tanács határozata értelmében túlzotthiány-eljárás Csehország ellen. 2023-ban Csehország államháztartásának költségvetési hiánya a GDP 3,7%-a volt, tehát meghaladta a 3%-os referenciaértéket, GDP-arányos államadóssága pedig 44,0%-ot tett ki, így a 60%-os referenciaérték alatt volt. 2024 júniusában az Európai Bizottság a túlzott hiányt átmenetinek értékelte, mivel a 2024-es és 2025-ös hiány az előrejelzések szerint nem haladja meg majd a referenciaértéket. A releváns tényezők mérlegelése után a Stabilitási és Növekedési Paktum hiánykritériumát teljesítettnek értékelte.

A 2022. június 20-tól 2024. június 19-ig terjedő kétéves referencia-időszakban a cseh korona nem vett részt az ERM II-ben, hanem rugalmas árfolyamrendszerben kereskedtek vele. A cseh korona euróval szembeni árfolyama a referencia-időszakban – átlagosan – viszonylag nagy mértékű volatilitást mutatott. 2024. június 19-én az árfolyam eurónként 24,9100 korona volt, vagyis a korona 0,8%-kal gyengébb volt, mint az átlagos szint 2022 júniusában.

A 2023 júniusa és 2024 májusa közötti referencia-időszakban a cseh hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 4,2%-on voltak, tehát a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 4,8%-os referenciaértéke alatt. A cseh hosszú távú kamatlábak és az euroövezeti (GDP-vel súlyozott) kamatláb közötti különbözet némileg csökkent, a referencia-időszak végén 1,1 százalékponton állt. A tőkepiacok Csehországban kisebbek és jóval fejletlenebbek, mint az euroövezetben.

A cseh jogszabályok nem felelnek meg maradéktalanul a központi banki függetlenségre, a monetáris finanszírozás tilalmára, valamint az eurorendszerbe történő jogi integrálódásra vonatkozó követelményeknek. A Cseh Köztársaság eltéréssel bíró EU-tagállam, ezért a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelményt teljesítenie kell.

4.3 Magyarország

2024 májusában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Magyarországon 8,4% volt, vagyis jelentősen meghaladta az árstabilitási kritérium 3,3%-os referenciaértékét. A következő hónapokban e ráta fokozatos csökkenése várható a korábbi monetáris politikai szigorításoknak, valamint az inflációs nyomások és az ellátási szűk keresztmetszetek folyamatban lévő enyhülésének betudhatóan. Ugyanakkor a feszes munkaerőpiac és a szolgáltatási szektorban zajló határozott átárazás továbbra is felfelé ható nyomást gyakorol az inflációra. A fajlagos munkaerőköltség a 2020–2023 közötti időszakban 34,0%-kal – tehát a 9,5%-os euroövezeti rátához képest jóval nagyobb mértékben – nőtt. Aggályok merülnek fel az inflációs konvergencia magyarországi hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban. Ha a nominálárfolyam felértékelődése nem ellensúlyozza, a felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbözeteket eredményez az euroövezettel szemben, mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek Magyarországon még mindig alacsonyabbak, mint az euroövezetben.

Az Európai Bizottság 2024 júniusában megállapította, hogy Magyarország nem teljesíti a Stabilitási és Növekedési Paktum hiánykritériumát. 2023-ban Magyarország államháztartásának költségvetési hiánya a GDP 6,7%-a volt, tehát jelentősen meghaladta a 3%-os referenciaértéket, GDP-arányos államadóssága pedig 73,5%-ot tett ki, így a 60%-os referenciaérték felett volt. Az Európai Bizottság 2024 júniusában megállapította, hogy Magyarország nem teljesíti a Stabilitási és Növekedési Paktum hiánykritériumát, és júliusban bejelentette azon szándékát, hogy javasolja a Tanácsnak a 126. cikk (6) bekezdése szerinti határozat elfogadását, amely megállapítja Magyarországon a túlzott hiányt.

A 2022. június 20-tól 2024. június 19-ig terjedő kétéves referencia-időszakban a magyar forint nem vett részt az ERM II-ben, hanem rugalmas árfolyamrendszerben kereskedtek vele. A magyar forint euróval szembeni árfolyama a referencia-időszakban – átlagosan – igen nagy mértékű volatilitást mutatott. 2024. június 19-én az árfolyam eurónként 396,3400 forint volt, vagyis a forint majdnem a 2022. júniusi átlagos szintjével azonos szinten forgott (0,1%). 2020 júniusában a Magyar Nemzeti Bank repókeret-megállapodást kötött az EKB-val, amely megállapodás szerint legfeljebb 4 milliárd EUR kölcsönt vehet fel kiváló minőségű, euróban denominált fedezet ellenében, hogy eurolikviditást nyújtson magyar pénzügyi intézmények részére. Ez a megállapodás a referencia-időszakban végig hatályban volt, mivel 2024 januárjában ismét meghosszabbították.

A 2023 júniusa és 2024 májusa közötti referencia-időszakban a magyar hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 6,8%-on voltak, tehát jóval a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 4,8%-os referenciaértéke felett. A magyar hosszú távú kamatlábak és az euroövezeti (GDP-vel súlyozott) kamatláb közötti különbözet nagymértékben csökkent, a referencia-időszak végén 3,7 százalékponton állt. A tőkepiacok Magyarországon kisebbek és jóval fejletlenebbek, mint az euroövezetben.

A magyar jogszabályok nem felelnek meg maradéktalanul a központi banki függetlenségre, a monetáris finanszírozás tilalmára, az euro egységes helyesírására, valamint az eurorendszerbe történő jogi integrálódásra vonatkozó követelményeknek. Magyarország eltéréssel rendelkező EU-tagállam, ezért meg kell felelnie a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelménynek.

4.4 Lengyelország

2024 májusában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Lengyelországban 6,1% volt, vagyis jóval meghaladta az árstabilitási kritérium 3,3%-os referenciaértékét. A következő hónapokban e ráta fokozatos csökkenése várható a korábbi monetáris politikai szigorításoknak, valamint az inflációs nyomások és az ellátási szűk keresztmetszetek folyamatban lévő enyhülésének betudhatóan. Ugyanakkor a feszes munkaerőpiac továbbra is felfelé ható nyomást gyakorol az inflációra. A fajlagos munkaerőköltség a 2020–2023 közötti időszakban 22,0%-kal – tehát a 9,5%-os euroövezeti rátához képest jóval nagyobb mértékben – nőtt. Aggályok merülnek fel az inflációs konvergencia lengyelországi hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban. Ha a nominálárfolyam felértékelődése nem ellensúlyozza, a felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbözeteket eredményez az euroövezettel szemben, mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek Lengyelországban még mindig alacsonyabbak, mint az euroövezetben.

Az Európai Bizottság 2024 júniusában megállapította, hogy Lengyelország nem teljesíti a Stabilitási és Növekedési Paktum hiánykritériumát. 2023-ban Lengyelország államháztartásának költségvetési hiánya a GDP 5,1%-a volt, tehát jóval meghaladta a 3%-os referenciaértéket, GDP-arányos államadóssága pedig 49,6%-ot tett ki, így a 60%-os referenciaérték alatt volt. Az Európai Bizottság 2024 júniusában megállapította, hogy Lengyelország nem teljesíti a Stabilitási és Növekedési Paktum hiánykritériumát, és júliusban bejelentette azon szándékát, hogy javasolja a Tanácsnak a 126. cikk (6) bekezdése szerinti határozat elfogadását, amely megállapítja Lengyelországban a túlzott hiányt.

A 2022. június 20-tól 2024. június 19-ig terjedő kétéves referencia-időszakban a lengyel zloty nem vett részt az ERM II-ben, hanem rugalmas árfolyamrendszerben kereskedtek vele. A lengyel zloty euróval szembeni átlagos árfolyama a referencia-időszakban viszonylag nagy mértékű volatilitást mutatott. 2024. június 19-én az árfolyam eurónként 4,3300 zloty volt, vagyis a zloty 6,8%-kal erősebb volt, mint a 2022. júniusi átlagos szintje. 2022 márciusa és 2024 januárjának közepe között a Narodowy Bank Polski swapkeret-megállapodással rendelkezett az EKB-val, amely megállapodás alapján zloty ellenében maximum 10 milliárd EUR kölcsönt vehet fel a lengyel pénzügyi rendszer eurolikviditás-igényeinek kezelése érdekében.

A 2023 júniusa és 2024 májusa közötti referencia-időszakban a lengyel hosszú távú kamatlábak átlagosan 5,6%-on álltak, tehát a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 4,8%-os referenciaértéke felett. A lengyel hosszú távú kamatlábak és az euroövezeti (GDP-vel súlyozott) kamatláb közötti különbözet kissé csökkent, és a referencia-időszak végén 2,6 százalékponton állt. A tőkepiacok Lengyelországban kisebbek és jóval fejletlenebbek, mint az euroövezetben.

A lengyel jogszabályok nem felelnek meg maradéktalanul a központi banki függetlenségre, a bizalmas adatkezelésre, a monetáris finanszírozás tilalmára, valamint az eurorendszerbe történő jogi integrálódásra vonatkozó követelményeknek. Lengyelország eltéréssel rendelkező EU-tagállam, ezért meg kell felelnie a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelménynek.

4.5 Románia

2024 májusában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Románia 7,6% volt, vagyis jelentősen meghaladta az árstabilitási kritérium 3,3%-os referenciaértékét. A következő hónapokban e ráta fokozatos csökkenése várható a korábbi monetáris politikai szigorításoknak, valamint az inflációs nyomások és az ellátási szűk keresztmetszetek folyamatban lévő enyhülésének betudhatóan. Ugyanakkor a maginfláció előreláthatólag megragad, ami a munkaerőpiac feszességével összefüggő erőteljes bérfejlesztéseknek tulajdonítható. A fajlagos munkaerőköltség a 2020–2023 közötti időszakban 26,7%-kal – tehát a 9,5%-os euroövezeti rátához képest jóval nagyobb mértékben – nőtt. Aggályok merülnek fel az inflációs konvergencia romániai hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban. Ha a nominálárfolyam felértékelődése nem ellensúlyozza, a felzárkózási folyamat valószínűleg pozitív inflációs különbözeteket eredményez az euroövezettel szemben, mivel az egy főre jutó GDP és az árszintek Romániában még mindig alacsonyabbak, mint az euroövezetben.

Románia jelenleg túlzotthiány-eljárás alatt áll, és az Európai Bizottság 2024 júniusában megállapította, hogy nem tett hatékony lépéseket. 2023-ban Románia államháztartásának költségvetési hiánya 6,6% volt, tehát jelentősen meghaladta a 3%-os referenciaértéket, GDP-arányos államadóssága pedig 48,8%-ot tett ki, így a 60%-os referenciaérték alatt volt. 2020 áprilisa óta Románia túlzotthiány-eljárás hatálya alá esik, mivel fiskális pozíciója 2019-ben meghaladta a 3%-os referenciaértéket. Államháztartási hiánya 2023-ban az ajánlott célnál sokkal magasabb volt. 2024 júniusában az Európai Bizottság úgy értékelte, hogy Románia válasza elégtelen volt, és javasolta, hogy a Tanács rendeletben állapítsa meg, hogy Románia nem tett hatékony lépéseket a túlzott hiány kezelésére.

A 2022. június 20. és 2024. június 19. közötti referencia-időszakban a román lej nem vett részt az ERM II-ben, hanem olyan rugalmas árfolyamrendszerben kereskedtek vele, amely irányított lebegtetés formájában valósult meg. A román lej euróval szembeni átlagos árfolyama a referencia-időszakban alacsony volatilitást mutatott. 2024. június 19-én az árfolyam eurónként 4,9768 lej volt, vagyis a lej 0,7%-kal gyengébb volt, mint 2022. júniusi átlagos szintje. 2020 júniusa és 2024. januárjának közepe között a Banca Naţională a României repókeret-megállapodással rendelkezett az EKB-val, amely megállapodás szerint legfeljebb 4,5 milliárd EUR kölcsönt vehet fel kiváló minőségű, euróban denominált fedezet ellenében, hogy eurolikviditást nyújtson román pénzügyi intézmények részére.

A 2023 júniusa és 2024 májusa közötti referencia-időszakban a román hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 6,4%-on voltak, tehát jóval a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 4,8%-os referenciaértéke felett. A román hosszú távú kamatlábak és az euroövezeti (GDP-vel súlyozott) kamatláb közötti különbözet kissé növekedett, és a referencia-időszak végén 3,2 százalékponton állt. A tőkepiacok Romániában kisebbek, mint az euroövezetben, és még mindig fejletlenek.

A román jogszabályok nem felelnek meg maradéktalanul a központi banki függetlenségre, a monetáris finanszírozás tilalmára, valamint az eurorendszerbe történő jogi integrálódásra vonatkozó követelményeknek. Románia eltéréssel rendelkező EU-tagállam, ezért meg kell felelnie a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelménynek.

4.6 Svédország

2024 májusában a 12 havi átlagos HICP-inflációs ráta Svédországban 3,6% volt, vagyis meghaladta az árstabilitási kritérium 3,3%-os referenciaértékét. A következő hónapokban e ráta fokozatos csökkenése várható a szigorú monetáris politikai irányvonalnak, az energiaárak csökkenésének és az inflációs nyomások folyamatban lévő enyhülésének betudhatóan. A fogyasztóiár-infláció 2024-ben valószínűleg közelít a Sveriges Riksbank 2%-os céljához, és 2025-ben is annak környékén marad. Svédország monetáris politikája és stabilitásorientált intézményrendszerre várhatóan tovább támogatja az árstabilitás elérését.

Jelenleg nem folyik az Európai Tanács határozata értelmében túlzotthiány-eljárás Svédország ellen. 2023-ban Svédország államháztartásának költségvetési hiánya a GDP 0,6%-a volt, tehát jóval a 3%-os referenciaérték alatt volt, GDP-arányos államadóssága pedig 31,2%-ot tett ki, így szintén jóval a 60%-os referenciaérték alatt volt. Svédország ellen soha nem indult túlzotthiány-eljárás.

A 2022. június 20-tól 2024. június 19-ig terjedő kétéves referencia-időszakban a svéd korona nem vett részt az ERM II-ben, hanem rugalmas árfolyamrendszerben kereskedtek vele. A svéd korona euróval szembeni árfolyamának alakulását a kétéves időszak során magas fokú volatilitás jellemezte. 2024. június 19-én az árfolyam eurónként 11,2140 korona volt, vagyis a korona 5,8%-kal gyengébb volt, mint 2022. júniusi átlagos szintje. A referencia-időszakban a Sveriges Riksbank swapmegállapodással rendelkezett az EKB-val legfeljebb 10 milliárd EUR kölcsön felvételére svéd korona ellenében. A megállapodás 2007. december 20. óta áll fenn.

A 2023 júniusa és 2024 májusa közötti referencia-időszakban Svédországban a hosszú lejáratú kamatlábak átlagosan 2,5%-on álltak, tehát jóval a kamatlábra vonatkozó konvergenciakritérium 4,8%-os referenciaértéke alatt maradtak. A svéd hosszú távú kamatlábak és az euroövezeti (GDP-vel súlyozott) kamatláb közötti különbözet kissé csökkent, és a referencia-időszak végén -0,7 százalékponton állt. A tőkepiacok Svédországban az euroövezetiekkel összehasonlítva rendkívül fejlettek.

A svéd jogszabályok nem felelnek meg maradéktalanul a központi banki függetlenségre, a monetáris finanszírozás tilalmára, valamint az eurorendszerbe történő jogi integrálódásra vonatkozó követelményeknek. Svédország eltéréssel rendelkező EU-tagállam, ezért meg kell felelnie a Szerződés 131. cikkében rögzített valamennyi alkalmazkodási követelménynek. A Szerződés értelmében Svédország 1998. június 1-jétől kötelezettséget vállalt arra, hogy a nemzeti jogszabályalkotás során az eurorendszerbe való integrálódásra törekszik. A svéd hatóságok ez idáig nem tettek törvényhozói lépéseket az ebben és az előző jelentésekben bemutatott összeegyeztethetetlen elemek felszámolására.