Konvergenciakritériumok

Az árak alakulása

A Szerződés rendelkezései

• A Szerződés 140. cikk (1) bekezdésének első francia bekezdése „az árstabilitás magas fokának elérését” írja elő, amely „olyan inflációs ráta esetén áll fenn, amely közel esik az árstabilitás tekintetében legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállaméhoz”.
• A Szerződés 140. cikke (1) bekezdésében említett, a konvergenciakritériumokról szóló (13. sz.) jegyzőkönyv 1. cikkében ez áll:
  „Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 140. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdésében említett árstabilitási kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam fenntartható árstabilitással és a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos inflációs rátáját legfeljebb 1,5 százalékponttal meghaladó inflációs rátával rendelkezett. Az inflációt a fogyasztóiár-index segítségével összehasonlítható alapon, a tagállami fogalommeghatározások közötti eltérések figyelembevételével kell meghatározni.”

A Szerződés rendelkezéseinek alkalmazása

• A „vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül” megfigyelt átlagos inflációs ráta kiszámítása során azt nézik meg, hogy a harmonizált fogyasztóiár-index (HICP) legutóbbi 12 havi átlaga mennyit változott az előző 12 havi átlaghoz képest.
• A referenciaérték meghatározásához használt „az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam” elv azt jelenti, hogy a három legalacsonyabb inflációs rátával rendelkező ország inflációjának súlyozatlan számtani átlagát veszik, kivéve, ha valamely esetben kiugró értékeket mérnek. Egy ország inflációs adatai akkor minősülnek kiugrónak, ha a benne regisztrált inflációs ráta jelentősen alacsonyabb, mint a többi tagállamé, és ennek hátterében több országspecifikus tényező együttes hatása áll (lásd az EKB 2010-es Konvergenciajelentését).

A költségvetés alakulása

A Szerződés rendelkezései

• A Szerződés 140. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése „az állam pénzügyi helyzetének fenntarthatóságát” írja elő; ezt „olyan költségvetési egyenleg elérése mutatja, amely nem rendelkezik a 126. cikk (6) bekezdése értelmében vett túlzott hiánnyal”.
• A Szerződés 140. cikke (1) bekezdésében említett, a konvergenciakritériumokról szóló (13. sz.) jegyzőkönyv 2. cikke szerint ez a kritérium „azt jelenti, hogy a vizsgálat időpontjában a tagállam nem áll a Tanács által a túlzott hiány fennállásáról az említett Szerződés 126. cikke (6) bekezdésének értelmében hozott határozat hatálya alatt.”

A túlzott hiány esetén követendő eljárás

A 126. cikk rendelkezik a túlzott hiány esetén követendő eljárásról. A 126. cikk (2) és (3) bekezdéseinek értelmében az Európai Bizottság jelentést készít, amennyiben egy tagállam nem felel meg a költségvetési fegyelem követelményeinek, vagyis:

1. Ha a tervezett vagy tényleges költségvetési hiánynak a GDP-hez viszonyított aránya túllép egy meghatározott referenciaértéket (amelyet a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv a GDP 3%-ában szab meg), kivéve:
   • ha ez az arány jelentős mértékben és folyamatosan csökkent, és elért egy, a referenciaértékhez közeli szintet; illetve
   • ha a referenciaérték túllépése csak kivételes és átmeneti, és az arány közel marad a referenciaértékhez.
2. Ha az államadósságnak a GDP-hez viszonyított aránya túllép egy meghatározott referenciaértéket (amelyet a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv a GDP 60%-ában szab meg), kivéve, ha az arány elegendő mértékben csökken, és kielégítő ütemben közelít a referenciaértékhez.

További rendelkezések

• Az Európai Bizottságnak jelentésében azt is meg kell vizsgálnia, hogy a költségvetési hiány meghaladja-e az állami beruházások kiadásait, továbbá figyelembe kell vennie minden egyéb érdemleges tényezőt, például a tagállam középtávú gazdasági és költségvetési helyzetét.
• A Bizottság jelentést készíthet akkor is, ha a kritériumokkal kapcsolatos követelmények teljesítésétől függetlenül úgy ítéli meg, hogy egy tagállamban túlzott hiány kialakulásának veszélye áll fenn. A Bizottság jelentését a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság véleményezi.
• A 126. cikk (6) bekezdésével összhangban az EU Tanácsa a Bizottság ajánlása alapján és az érintett tagállam esetleges észrevételeit figyelembe véve, egy általános értékelést követően minősített többséggel – az érintett tagállam szavazásból való kizárásával – határoz arról, hogy az adott tagállamban valóban túlzott-e a költségvetési hiány.

Ügyrendi kérdések és a Szerződés rendelkezéseinek alkalmazása

Az EKB a konvergenciavizsgálatának keretében véleményt mond a költségvetési folyamatokról. A fenntarthatóságot vizsgálva áttekinti a tárgyidőszak költségvetési folyamatainak fő mutatóit, sorra veszi az államháztartás kilátásait és kihívásait, valamint rámutat a költségvetési hiány és az államadósság közötti összefüggésekre.

Az árfolyam alakulása

A Szerződés rendelkezései

• A Szerződés 140. cikk (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése „az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávok betartását” írja elő, „legalább két évig anélkül, hogy az euróval szemben leértékelésre kerülne sor”.
• A Szerződés 140. cikke (1) bekezdésében említett, a konvergenciakritériumokról szóló (13. sz.) jegyzőkönyv 3. cikkében ez áll:
  „Az említett Szerződés 140. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében említett, az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában történő részvételre vonatkozó kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző legalább két éven keresztül komoly feszültségek nélkül az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa által előírt normál ingadozási sávokon belül maradt. Így különösen azt, hogy ugyanezen időszak alatt a tagállam saját kezdeményezésére nem értékelte le valutájának bilaterális középárfolyamát az euróval szemben.”

A Szerződés rendelkezéseinek alkalmazása

A Szerződés az (ERM-et 1999 januárjában felváltó) ERM–II-tagság kritériumára utal.

• Első lépésben az EKB felméri, hogy az adott ország „a vizsgálatot megelőző legalább két éven keresztül” a (13. sz.) jegyzőkönyvnek megfelelően vett-e részt az ERM–II rendszerben.
• Ezt követően az euróval szembeni árfolyam-stabilitást vizsgálja, amelynek során arra összpontosít, hogy az árfolyam közel maradt-e az ERM–II-es középárfolyamhoz, nem hagyva figyelmen kívül az esetleges felértékelődést eredményező tényezőket sem. Mindez összhangban áll a korábbi megközelítéssel. Az ERM–II ingadozási sávjának szélessége ebből a szempontból nem befolyásolja hátrányosan az árfolyam-stabilitási kritérium vizsgálatát.
• Harmadik körben a „komoly feszültségek” kérdésének általános vizsgálatára kerül sor, amelynek során az árfolyamok és az ERM–II-beli, euróval szembeni középárfolyam közötti eltérést igyekeznek meghatározni különböző mutatók segítségével (euróval szembeni árfolyam-ingadozás; a rövid lejáratú kamatlábak és az euroövezeti hasonló kamatlábak különbözetei, e kamatkülönbözetek alakulása), továbbá a devizapiaci intervenciók és a fizetőeszköz stabilizálását célzó nemzetközi segítségnyújtási programok szerepének figyelembevételével.

A hosszú lejáratú kamatlábak alakulása

A Szerződés rendelkezései

• A Szerződés 140. cikk (1) bekezdésének negyedik francia bekezdése „az eltéréssel rendelkező tagállam által elért konvergencia és a tagállamnak az árfolyam-mechanizmusban való részvételének fenntartósságát” írja elő, „ami a hosszú távú kamatszintben tükröződik.”
• Az említett Szerződés 140. cikke (1) bekezdésében említett, a konvergenciakritériumokról szóló (13. sz.) jegyzőkönyv 4. cikkében ez áll:
  „Az e Szerződés 140. cikke (1) bekezdésének negyedik francia bekezdésében említett kamatokra vonatkozó konvergenciakritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos nominális hosszú távú kamatát legfeljebb 2 százalékponttal meghaladó kamattal rendelkezett. A kamatokat a hosszú lejáratú államkötvények vagy azokkal összehasonlítható értékpapírok alapján, a tagállami fogalommeghatározások közötti eltérések figyelembevételével kell meghatározni.”

A Szerződés rendelkezéseinek alkalmazása

• „A vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül” megfigyelt „átlagos nominális hosszú távú kamatot” annak a legutóbbi 12 havi időszaknak a számtani átlagaként számítják, amelyre rendelkezésre állnak HICP-adatok.
• A referenciaérték meghatározásában alkalmazott, „az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam” elv azt jelenti, hogy ugyanazon három legalacsonyabb inflációs rátával rendelkező tagállam hosszú távú kamatlábainak súlyozatlan számtani átlagát veszik, amelyek az árstabilitási kritérium referenciaértékének számításában is szerepelnek. A kamatlábakat a konvergencia értékelésének céljából kidolgozott harmonizált hosszú lejáratú kamatlábak alapján mérik.